Szia!

Ez egy gombamód növekvő kislány naplója, amelyben kalandjairól és egy vidám-különös világra való rácsodálkozásáról mesél neked.

Hozzám szóltak

  • olahtamas-: Jó volt olvasni felőletek! Izgalmas lehet ez a KOLBÁSZ, hogy tanulni lehet belőle :) (2020.05.01. 20:23) Hómofisz
  • fűzfavirág: Nagyon várom a nyári beszámolót, és küldtem mailt! (2019.09.13. 23:13) A mesélő nyuszi
  • fűzfavirág: Boldog karácsonyt, küldtem mailt :) (2018.12.21. 20:13) Az igazi Mikulás
  • fűzfavirág: Gyönyörűek a koszorúk! Boldog karácsonyt az egész családnak :) (2018.12.18. 19:53) Az igazi Mikulás
  • olahtamas-: Tényleg gombamód növekedés esetének fennforgása van :) Ez a felvételizés már teljesen ... (2018.12.17. 10:44) Az igazi Mikulás
  • olahtamas-: Csak jó lehet, egy olyan nyaralás, amiben van grillkolbász is :) (2018.08.31. 11:12) Az évszázad nyaralása
  • Tündérke21: Nagyon tetszett a beszámoló, nem csodálom, hogy ez volt az évszázad nyaralása! ♥♥♥ (2018.08.30. 20:51) Az évszázad nyaralása
  • olahtamas-: BUÉK ! Jó hosszú volt a csendkirály :) (2018.07.09. 07:05) Tíz, tíz, tiszta víz
  • Utolsó 20

Az időgépem

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

A világ a falon túl

Tiszta a levegő?

Budapest légszennyezettsége

Van itt még valaki?

Már nagyon várom

Ebből mazsolázhatsz

Az életem filmje

Értekezés a szurikáták immunrendszeréről

2017.05.21. 22:42 - Jankapanka

Címkék: vers állatok jelmezek

 dscn4520.JPG

Azt mondta az egyik olvasóm, hogy írjak inkább gyakrabban és rövidebbet. Higgyétek el, nem a jó szándékomon múlik, legalább fél tucat megkezdett és soha be nem fejezett, időközben aktualitását vesztett poszttöredék lapul a családom különféle elektronikus eszközeinek tárkapacitásán. Hiába, elfoglalt kisbaba vagyok egy elfoglalt családban. (Illetve elfoglalt ifjú hölgy - azt mondták az oviban a fogadóórán, hogy nem szabad rám "per kisbaba" referálni, mert hajlamos vagyok csecsemősíteni magamat, például nem vagyok hajlandó egyedül öltözni, mert mennyivel kényelmesebb már, ha öltöztetnek. Csak akkor leszek hirtelen nagy, ha érdekem fűződik hozzá, például ha valamit csak a nagyoknak szabad. Ilyenkor több centit tudok nőni egyetlen másodperc alatt!)

Szóval megteszem, ami tőlem telik, és gyorsan igyekszem mesélni valami rövidet. Hamarosan jönnek majd az aranyköpéseim is, mert már több füzetnyi gyűlt össze belőlük, csak legyen, aki begépeli. Addig is elmondom, minek öltöztünk idén a farsangon, hogy anyuka korunkban, ha majd felelevenítjük a tesómmal az emlékeinket, ne hiányozzon ez az év sem.

farsang10.jpg

A tesómék iskolájában az a szokás, hogy a gyerekek nem egyenként választanak jelmezt maguknak, hanem egy-egy osztály közösen talál ki valamilyen témát, például egy ismert mesét, és mindenkinek ahhoz kell igazítania az öltözékét. Ezt természetesen heves viták kísérik, végül az osztály egy része megsértődik, a többiek beöltöznek többé-kevésbé a választott témának megfelelően. (Egyéni makacsságok és eltérések mindig akadnak, így került például idén a Jancsi és Juliskába három kommandós.) A tanító nénik szerint ez rendszert teremt a káoszban (a káoszt jelen esetben a tornaterembe hozzátartozóstul bezsúfolt teljes alsó tagozat jelenti), mert a gyerekek osztályonként közösen mennek fel a színpadra, párszor körbesétálnak, a rokonok és érdeklődők megnézhetik őket (már akinek jutott hely az első három sorban állva), azután levonulnak, és a tanerők szervezetten fölterelik a következő osztály.

Hagyományosan a tesómmal együtt szoktam vonulni, legalábbis tavaly teremtettük a hagyományt, amikor én is 101 kiskutyának öltöztem az 1/c osztállyal együtt. De már korábban is mindig összeöltöztünk, amikor még óvodás volt: emlékeztek rá, féléves koromban Romy hercegnő volt a "80 nap alatt a Föld körül"-ből, én meg Tiko, a következő évben pedig Lukréciának és Szerénkének álcáztuk magunkat.

dscn4504.JPG

Idén a 2/c osztály a Madagaszkár c. rajzfilmet választotta (vagy kapta) téma gyanánt, ami a nővéremnek egyáltalán nem tetszett, azt mondta, ő nem lesz majom. Pedig a szüleim kuncogtak, hogy ahhoz akár jelmez sem kellene. Dúlt-fúlt magában, végül meglepően reális kompromisszumra jutott: kitalálta, hogy szurikátának fog öltözni, mert az a kedvenc állata, és a nézőközönség egy része (mármint azok közül, akiknek egyáltalán esélyük van ellátni a színpadig a sűrűn teleállt tornateremben) amúgy sem emlékszik rá, szerepel-e a Madagaszkárban szurikáta.

(A szüleim megbeszélték egymás között, hogy úgyis mindenki majomnak fogja nézni, úgyhogy pláne nem lesz ellenvetés, de ezt csak én hallottam, a tesómat nem sokkolták vele.)

dscn4488.JPG

Szóval anyukámnak föl volt adva a lecke: hogyan is néz ki a szurikáta. Elég hamar eldöntötték, hogy valami jellegtelen barna ruházat kell rá, az arcát pedig be lehet festeni (ehhez anyukám bevásárolt néhány professzionális sminkcikket, hogy a festék ne távozzon el az első orrfújásnál vagy sapkaigazításnál, ha már energiát fektet bele).

Csakhogy a tesómnak semmilyen barna ruha nem volt jó, mert "a szurikáta nem is olyan színű". Többször megnézték interneten, pontosan milyen barna a szurikáta - hát, leginkább mindenféle barna. Végül anyukám vett egy adag jellegtelenbarna frottírdzsörzét, kijelentve, hogy olyan a szurikáta, és kész. (A méteráruboltban, ahol megosztotta ezt a polémiát, az egyik fiatal eladó hölgy azt tanácsolta, végül is mindegy, mit vesz fel a gyerek, csak pipiskedjen és emelje maga elé a kezét.)

dscn4514.JPG

Anyukám egyidejűleg nekem is beterjesztette a kérdést, mi is szeretnék lenni a farsangon. Mert hogy idén már nekem is lesz saját olyanom az óvodában. Éppen a Mazsolát olvastuk esténként, így minimális gondolkodás után rávágtam, hogy Tádé szeretnék lenni. Mert Tádé rózsaszín. Megtekintettük Tádét a mesekönyvben, igen kis részben volt rózsaszín, de az nekem elég.

Anyu ki is találta, hogy varr nekem egy rózsaszín kötényruhácskát, amit farsangtól függetlenül is tudok majd hordani, Tádéként pedig fölvehetem fehér harisnyával és fehér hosszú ujjú pólóval, az arcomra rózsaszín foltokat fest, mint a mesekönyvben (nehogy ne legyek elég rózsaszín), a copfomat meg feltűzi fülecskéknek.

farsang70.jpg

Az anyagbeszerzés meg is történt, és a farsang előtti utolsó hétvégén - mialatt mi Apuval a vasútmodell-kiállításra mentünk a művelődési házba - anyukám nekiállt, hogy megvarrja a jelmezeinket. Szerencsére a tesóméval kezdte, mert azt már korábban kiszabta. Egyszer csak megszólalt a telefonja. Apu jelentkezett a művelődési házból, hogy ne varrjon semmilyen Tádét, mert meggondoltam magam. Út közben (Apu nyakában ülve) kitaláltam ugyanis, hogy ha Dzsidzsi szurikáta lesz, akkor én is az akarok lenni, különben nem öltözhetünk össze, mert nincs semmi olyan mese, hogy A szurikáta és Tádé. (Pedig máskülönben elég kreatív vagyok fiktív mesecímek kitalálásában, lásd pl. a Bidike-ciklust, mint például Bidike rosszban sántikál, vagy Bidike csapdát állít.)

Így aztán Anyu valahogyan kigazdálkodott a maradék barna anyagból nekem is egy szurikáta-felszerelést. Csuda izgatottak voltunk a nővéremmel, ruhapróba gyanánt föl-alá rohangáltunk a lakásban, és alig lehetett rávenni, hogy visszaadjuk a félkész darabokat. Dzsidzsi megpróbált megtanítani a tánclépésekre, amelyekkel a színpadon körbevonulunk majd. (Bár Anyu utólag elismerte, a rengeteg próba és gyakorlás ellenére pont úgy néztek ki, mint egy csapat másodikos, aki minden különösebb koncepció nélkül körbeizgágul a dobogón.)

farsang20.jpg

Nos, végül hiába tanultam volna meg a tánclépéseket (jobban, mint a másodikosok), mert közbeszólt a minden tél végi kötelező elfoglaltság. Természetesen beteg lettem ugyanis, és az iskolai farsang hetét Rákosligeten töltöttem mamáéknál. Nem is mondták meg nekem, hogy aznap van a farsang, hogy ne fájjon a szívem. Reménykedtek benne, hogy a következő hétre, az óvodai jelmezbál idejére meggyógyulok. Hát, nem gyógyultam meg.

Azt mondják, nincs mit tenni, ilyen a tél a kiscsoportban. Én még egészen szépen kibírtam, és kivételesen nem engem kellett ápolni a karácsonyfa alatt (senkit se kellett, be is írtuk ünnepi piros betűkkel a családunk nagykönyvébe), de ez csak haladék, előbb-utóbb úgyis elkap a bacilus, és onnantól nincs is tavaszig gyógyulás, legfeljebb takonyszünet. Állítólag az évek múltával egyre jobb lesz, ahogy már rá lehet venni, hogy maradjak fekve, vagy vegyem be a gyógyszert. A nővérem például idén egész keveset hiányzott az iskolából, pedig ovis korában már immunológushoz akarták vinni. A csoportszoba ajtaján kint volt a fényképe a jelénél - a szüleim szerint azért, hogy még megismerjék a többiek. Na, hát rajtam is meggazdagszik idén az államháztartás, mert anyukám botor módon óvodai étkeztetésre kérte a kafetériát.

farsang50.jpg

De hogy ne legyek csalódott, szerveztek nekem egy saját, külön farsangot. Nemcsak a tesóm meg én öltöztünk be, hanem meglepetésből a nagyszüleink is (mert különben mitől lett volna farsang), sőt, a végén még Anyut is rá tudtuk beszélni. Volt csörögefánk is, meg mindenféle finom ennivaló. Állj! Még valami hiányzik! Körbeállítottam a társaságot, és kértem, hogy énekeljük el az "A farsangi napokban" kezdetű dalocskát. Ugyanis a tesóm már vagy két hete ezt dalolászta esténként, és nekem is megtanította. Valahogy úgy képzeletem el a farsangot, hogy ezt éneklik, és körbe-körbe táncolnak. Miután ezt megtettük, megnyugodtam. Akkor ez tényleg igazi farsang.

Így tehát, bár az első ovis jelmezbálról (akárcsak a Mikulásról) lemaradtam, azért mégis lett farsangom, és teljes mértékig elégedett vagyok vele. És így, tavasz vége felé megígérhetem, hogy a jövőben igyekszem kevesebbet betegeskedni, hogy a további jeles alkalmakat ne kelljen otthon, háztáji módszerekkel megtartani.

farsang30.jpg

Azóta már volt is egy Anyák napja, amelyen részt vettem, sőt, nagyban emeltem az esemény fényét. Anyukám mit sem sejtve üldögélt az első sorban, nézegette, hogy milyen ügyesen énekelek a többiekkel, meg hogyan számolom az ujjamon, hogy úszott három rózsaszirom - egyszer csak arra lett figyelmes, hogy az óvó nénik a fülembe sugdosnak valamit, és előrefelé mutatnak. És ekkor kiperdültem középre, én, a hajdani nyiszlett nemevő kis csipásmacska, akiért több éven át reszketett, hogy mi lesz velem, rámosolyogtam a közönségre, és az iskolaérett csoporttársakat is leradírozva hangosan, érthetően, vagányul elszavaltam a mondókát, hogy Apukám, anyukám, találd ki.

És még ő mondja, hogy nem kell mindenen sírva fakadni.

farsang40.jpg

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jankapanka.blog.hu/api/trackback/id/tr4412530765

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sancimano (törölt) 2017.05.30. 04:17:06

Te jo eg hat kettooo vaaan :D

4971 karaktert irhatnek meg..


süti beállítások módosítása