Nyávogi élete és cselekedetei

  Idén nem volt kétséges, hogy visznek-e Vinyére. Anyu azt mondja, már egész jól funkcionálok. Igaz, hogy amikor a Mesenapon dezertáltam, azzal fenyegetett meg, hogy nem jöhetek Visegrádra, én pedig ordítottam, mint a fába szorult féreg, mert azt hittem, hogy Vinyegrádról van szó. (Visegrádra végül…

  Kezdek tartós érzelmi kapcsolatot kiépíteni a cupámmal. Eddig legfeljebb rágtam, hajigáltam vagy locsoltam belőle, a közelmúltban azonban többször is kinyilatkoztattam, hogy „Szeretem a cupámat!” Sőt, nemrég, amikor félálomban röfögtem, és Anyu szokás szerint megkínált a cupával, eltoltam az…

  Sziasztok! Most megint én írhatok nektek! (Én, a Szuszu!) (Mutatóujj mellkasra bök.) Ugye, örültök?   Azért, mert a nővérem hisztizett húsvétkor, amikor rám adták a régi ruháját, pedig már pont eldicsekedett itt, hogy leszokott a hisztiről. Ehhez képest én meg csak kicsi…

  A szüleimet az idei ősz kísértetiesen emlékeztette az egyetemi félévek első heteire, amikor a „kurzuskínálat” elnevezésű füzetkével a kezükben tanszékről tanszékre futkosva, folyosókon sorbanállva, hajnalban kelve, vázlatokat átfirkálva és sokadszor újraírva…

  Apu már régóta tervezi, hogy angolul kellene tanulnom; azt mondja, ebben az életkorban egészen másképp épül be a nyelvtudás, és ha most akár csak néhány szót, egy-két mondatot is megjegyzek egy másik nyelven, nagyobb koromban teljesen más lesz a viszonyom a…