Nyávogi élete és cselekedetei

  Mindenki mondja nekem, hogy most aztán tényleg írjak. Tavaly húsvétkor történt az utolsó blogbejegyzés, egy egész év kimaradt, ráadásul egy nagyon fontos év. Legalábbis a tesóm szempontjából, akit fölvettek álmai sulijába (jó, erről neki kellett volna írnia, de azóta örül, hogy él, meg a szüleim…

  A szüleim szerint legfőbb ideje, hogy tiszta vizet öntsünk a cupámba. Na, ennek már a fele sem tréfa. Szerencsére sikerült keresztülhúznom a számításaikat azzal, hogy a májusi 28 fok ellenére olyan taknyos lettem, mint az albán szamár. Anyu szerint biztosan huzatot csináltak az óvodában a meleg…

  Elmeséljem nektek a hónap szenzációját? Megvolt az idei Mesefalu, és nem vesztem el! Igaz, hogy Anyukám már előre rákészült, hogy ha törik, ha szakad, 5-6 másodpercnél hosszabb időre akkor sem engedi el a kezemet (bár nekem az pont elég az eltűnéshez, többször meg is próbálkoztam vele, de anyukám…

  Képzeljétek, mi történt velem! Végre - a világon elsőként - engem is elvittek valahová! Méghozzá egyből a Börzsönybe. Kérdeztem Anyut, hogy lesz-e ott farkas, de azt felelte, hogy a Börzsönyben csak hiúz van. És hogy engem nem vinne olyan helyre, ahol van farkas, mert én még zsákmányállat vagyok.…

  Kezdek tartós érzelmi kapcsolatot kiépíteni a cupámmal. Eddig legfeljebb rágtam, hajigáltam vagy locsoltam belőle, a közelmúltban azonban többször is kinyilatkoztattam, hogy „Szeretem a cupámat!” Sőt, nemrég, amikor félálomban röfögtem, és Anyu szokás szerint megkínált a cupával, eltoltam az…