Nyávogi élete és cselekedetei

  Mindenki mondja nekem, hogy most aztán tényleg írjak. Tavaly húsvétkor történt az utolsó blogbejegyzés, egy egész év kimaradt, ráadásul egy nagyon fontos év. Legalábbis a tesóm szempontjából, akit fölvettek álmai sulijába (jó, erről neki kellett volna írnia, de azóta örül, hogy él, meg a szüleim…

  A nővérem serdül. Ezt anyukám mondja, amikor durcás képpel, ajakbiggyesztve vonul el a szobájába, abbéli mélységes meggyőződésében, hogy ő a Teremtés egyedüli vesztese. Persze ez utóbbiról születésétől meg volt győződve, csak akkor még nem jött úgy haza az iskolából, hogy elöl egy hajtincse külön…

  Azt mondta az egyik olvasóm, hogy írjak inkább gyakrabban és rövidebbet. Higgyétek el, nem a jó szándékomon múlik, legalább fél tucat megkezdett és soha be nem fejezett, időközben aktualitását vesztett poszttöredék lapul a családom különféle elektronikus eszközeinek tárkapacitásán. Hiába,…

  Olyan rég meséltem nektek utoljára, hogy már reménytelennek tűnik felvenni a fonalat. Van pár félbehagyott posztkezdeményem, egy részüket már nem is érdemes folytatni, meghaladta őket az idő. Közben meg furdal a lelkiismeret, hogy a tesóm babakorát nem lehet majd úgy…