Nyávogi élete és cselekedetei

  Mindenki mondja nekem, hogy most aztán tényleg írjak. Tavaly húsvétkor történt az utolsó blogbejegyzés, egy egész év kimaradt, ráadásul egy nagyon fontos év. Legalábbis a tesóm szempontjából, akit fölvettek álmai sulijába (jó, erről neki kellett volna írnia, de azóta örül, hogy él, meg a szüleim…

  Látjátok, mindig elhatározom, hogy rendszeresen fogok írni, aztán tessék. Pedig volt közben jó néhány dolog – karácsony, húsvét, születésnap –, amit nem akartam kihagyni. No, csak szép sorjában. És talán így, utólag érdemes néhány szót ejteni egy korszakról, ami…

  A „hosszú XIX. század” mintájára idén megtapasztalhattuk az úgynevezett hosszú májust. (Így hát előre is elnézést kérek, ha a szokottnál hosszabban mesélek róla.) Az idei május ugyanis – az óvodám jóvoltából – már április 23-án elkezdődött a szervezési…

  A szüleimet az idei ősz kísértetiesen emlékeztette az egyetemi félévek első heteire, amikor a „kurzuskínálat” elnevezésű füzetkével a kezükben tanszékről tanszékre futkosva, folyosókon sorbanállva, hajnalban kelve, vázlatokat átfirkálva és sokadszor újraírva…

Nem fogjátok kitalálni, megint beteg vagyok.No, legalább nem kell kimennem, úgyis utálom a hideget. A kertünkben akkora varjak mászkálnak, mint egy-egy velociraptor. Ne csodálkozzatok a hasonlaton, elvégre a velociraptorok is terapodák, vagyis a madarak rokonai. Ezt az imént fejtettem ki…