Szia!

Ez egy gombamód növekvő kislány naplója, amelyben kalandjairól és egy vidám-különös világra való rácsodálkozásáról mesél neked.

Hozzám szóltak

  • olahtamas-: Jó volt olvasni felőletek! Izgalmas lehet ez a KOLBÁSZ, hogy tanulni lehet belőle :) (2020.05.01. 20:23) Hómofisz
  • fűzfavirág: Nagyon várom a nyári beszámolót, és küldtem mailt! (2019.09.13. 23:13) A mesélő nyuszi
  • fűzfavirág: Boldog karácsonyt, küldtem mailt :) (2018.12.21. 20:13) Az igazi Mikulás
  • fűzfavirág: Gyönyörűek a koszorúk! Boldog karácsonyt az egész családnak :) (2018.12.18. 19:53) Az igazi Mikulás
  • olahtamas-: Tényleg gombamód növekedés esetének fennforgása van :) Ez a felvételizés már teljesen ... (2018.12.17. 10:44) Az igazi Mikulás
  • olahtamas-: Csak jó lehet, egy olyan nyaralás, amiben van grillkolbász is :) (2018.08.31. 11:12) Az évszázad nyaralása
  • Tündérke21: Nagyon tetszett a beszámoló, nem csodálom, hogy ez volt az évszázad nyaralása! ♥♥♥ (2018.08.30. 20:51) Az évszázad nyaralása
  • olahtamas-: BUÉK ! Jó hosszú volt a csendkirály :) (2018.07.09. 07:05) Tíz, tíz, tiszta víz
  • Utolsó 20

Az időgépem

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

A világ a falon túl

Tiszta a levegő?

Budapest légszennyezettsége

Van itt még valaki?

Már nagyon várom

Ebből mazsolázhatsz

Az életem filmje

A nem igazi gyémánt és az igazi hiszti, avagy Dzsidzsike nehéz a Börzsönyben

2017.08.27. 12:03 - Jankapanka

Címkék: nyár kirándulás állatok acsuál

 dscn5066.JPG

A nővérem serdül. Ezt anyukám mondja, amikor durcás képpel, ajakbiggyesztve vonul el a szobájába, abbéli mélységes meggyőződésében, hogy ő a Teremtés egyedüli vesztese. Persze ez utóbbiról születésétől meg volt győződve, csak akkor még nem jött úgy haza az iskolából, hogy elöl egy hajtincse külön befonva fityeg, mint egy vécélehúzó, és mindenféle színűre van festve.

dscn5047.JPG

Anyukám kitalálta, hogy menjünk el Pünkösdkor három napra kirándulni a Zsolibéla családdal, akik hívtak minket Törökmezőre (tudjátok, Zsolibéla, a celeb). Végül is Királyrét is jól sikerült múltkor (köszönhetően Csucsunak meg Misutnak meg a lányoknak, akik mindannyiszor elkaptak és visszahoztak, amikor nekiláttam megvalósítani azon tervemet, hogy ezentúl a vadonban fogok élni). Szóval anyukám eldöntötte, hogy most már lehet engem emberek közé vinni (csak sokat kell miattam bocsánatot kérni).

dscn5046.JPG

De közbejött, hogy az óvodában a nyári működés miatt összevont csoportok vannak június 1-től, és a szüleim úgy gondolták, mégsem jó ötlet idegen óvónéniket meg dadusokat sokkolni egy acsuállal (a sajátjaim már megszoktak, de azért a szüleim igyekeztek nekik jó sok csokit vinni pedagógusnapra fájdalomdíjként). Így Rákosligeti Mama meg Papa elvállalták, hogy elvisznek engem a Balatonhoz másfél hétre, utána Anyu úgyis itthon lesz szabadságon, amíg Apunak el nem kezdődik a nyári szünet. Ezzel az óvodát az idei nyárra acsuálmentesítettük.

dscn5059.JPG

Egyszerre két helyen lenni azonban még én sem tudok (legalábbis nem úgy, hogy kiderüljön), ezért a nővérem és az anyukám kettesben mentek Törökmezőre Zsolibélával, a szüleivel meg a "tesóival" (akik embergyerekek). Lp - aki Zsolibéla anyukája, legalábbis azt hiszem - mondta is, hogy déjá vuje van, ugyanis a tesóm annak idején velük volt nehéz a Bakonyban.

dscn5053.JPG

Így aztán én már szerdán fogtam a cuccomat, és mentem Almádiba idegen kenukat elkötni. Anyu meg a tesóm pedig szombat reggel indultak a Börzsönybe. A testvérem előző éjszaka már aludni sem tudott, mert egyrészről túl van pörögve, most vannak az év végi lezárások az iskolában, azon a héten négy napon is dolgozatot írtak. Másrészt izgult, hogy hogy fog kijönni Zsolibéla "tesóival", akiket akkor látott utoljára, amikor a kisfiú néhány hetes volt, a kislány pedig kétéves. (Én meg Anyu hasában ültem, tudjátok, így legalább nem tudtam állandóan kereket oldani.) Szóval a kisfiú három hónappal idősebb nálam, ő már betöltötte a négyet, de attól még szerintem jól kijöttünk volna egymással. Kezdésnek simán elvettem volna a kajáját, és elszaladok vele. Kár is, hogy nem vittek, mennyi ennivalót szerezhettem volna.

dscn5056.JPG

A kevés alvásnak megfelelően a nővérem a vonatúton kissé morózus volt, anyukám meg szálldosott, hogy milyen rég mentek már kettesben valahová, pedig - állítólag - már nagyon jól lehet beszélgetni vele. Hát szerintem velem is nagyon jól lehet beszélgetni, csak azt az egyet nem szeretem, hogyha más is beszél olyankor.

dscn5057.JPG

Hamar megérkeztek a Börzsönybe, Zsolibéla apukája eléjük jött a buszmegállóba. Az autóból kiszállva Zsoli és a nővérem egymás nyakába borultak; úgy látszik, mégsem csak a tesómban hagytak szép emlékeket a hajdani találkozások, hanem az elfoglalt celebnek is rémlett valami. Vagy csak udvarias volt. A tesók is örültek az újonnan érkezettnek, és egyből hívták is játszani, hamarosan már együtt szaladgáltak a turistaház melletti játszótéren meg a kisállatkertben, így a nővérem legfőbb aggodalma eloszlott.

dscn5061.JPG

A szülők programlehetőségeket latolgattak, de a hosszabb túrák ötletére a nővérem tőle szokatlan tiltakozást mutatott, így Anyu megállapította, hogy tényleg nagyon fáradt lehet. Végül a közeli halastavat meg a forrásokat nézték meg. A tónál valaki teljesen méltatlanul azt terjesztette rólam, hogy én abba biztos beleesnék, fogalmam sincs, hogy jut ilyesmi az eszébe.

dscn5067.JPG

A séta végeztével beültek ebédelni a turistaházba, ahol a nővéremet az a megrázkódtatás érte, hogy nem volt rántott máj. Még szerencse, hogy sült krumpli szerepelt a választékban, különben nem tudom, hogyan élte volna túl a hétvégét szegény testvérkém. Anyu megrendelte neki az ebédet, azután ott hagyta a többiekkel az asztalnál, amíg fölszaladt a szobába a bankkártyájáért.

dscn5073.JPG

Amikor visszaért, látta ám, hogy a nővérem hangtalanul sír az asztalnál, krokodilkönnyeket potyogtatva egy tál sült krumpliba, rántott csirkemellel. Anyukám döbbenten kérdezte, mi történt.

- Uhuhuhuborka van benne - lehelte a testvérem, egy pillanatra sem hagyván abba a könnyhullatást.

- Ja, ez? - Anyukám leemelte az egy szelet uborkát és fél cikk paradicsomot a tányér széléről. Erre a könnyek elapadtak.

Ezután anyukám hosszasan magyarázott valami túlreagálásról, a nővérem pedig sült krumplit evett. Utána megnézték együtt a kisállatkertet, ahol még a tesóm kedvenc állata is megtalálható volt (tudjátok, szurikáta!)

dscn5078.JPG

A délután a fák alatti lazulással telt. A nővérem teljesen összebarátkozott Zsolibéla tesóival, főleg, miután bevették a foglalkoztató füzetezésbe, és együtt keresgélték a pokrócon ülve a képeken elrejtett tárgyakat.

dscn5081.JPG

Eredetileg esti programokat is terveztek, de a gyerekek mindannyian fáradtak voltak (legjobban a legnagyobb), és a szülők sem bántak egy kis pihit. A gyerekzsivaj elülte után játszottak még egy kis társasjátékot az ebédlőben (Santiago de Cuba), de aztán ők is a korai fekvésre voksoltak.

dscn5084.JPG

Másnap délelőttre tartogatták a fő nevezetességet: a kalandparkot. A nővérem még sosem volt kalandparkban, Zsolibéla tesói már rutinos játékosnak számítottak. Úgy akasztgatták át a karabinereket, mintha otthon minden reggel drótkötélen kellene eljutniuk a reggeli kakaóhoz. A nővérem elhatározta, hogy még ennél is menőbb lesz, és egyből az ifjúsági pályán kezd.

dscn5085.JPG

A törökmezei kalandparkban ugyanis két gyerekpálya, egy ifjúsági és két felnőtt pálya közül lehet választani, azaz hogy nem igazán választás kérdése a dolog: a kispályákra a magassági határ 100 cm, csak afölötti gyerek használhatja, az ifjúságira meg csak az mehet, aki betöltötte a 140 centit. A nővérem a legutóbbi méréskor - a születésnapján - 139 centi volt, de biztosra vette, hogy azóta hozzánőtte azt a hiányzó egyet, így egész reggel nagy volt a szája, hogy hogyan is fog mászkálni a fák között a magasban az ifjúsági pályán.

dscn5087.JPG

Még javában azzal volt elfoglalva, hogy milyen színű sisakja legyen, amikor odaállították a mércéhez. "Húzd ki magad" - súgta neki Anyu, de ő juszt sem. "Kispálya" - biccentett a néni, és kiadta a karszalagot. A nővérem legott keserves sírásra fakadt, mint nem annyira az ifjúság, mint inkább a kispályára sem felengedhető dedósok csapatának tagja. Anyukám először türelmesen magyarázta neki, hogy jobb is lesz a gyerekpályán kipróbálni a trükköket, mint egyből a fák tetején, legalább kellő rutint is szerez, mire hozzánövi azt az egy centit. De nem - a nővéremnek a méltósága sérült a leminősítéssel, arra meg köztudottan nem lehet észérvekkel hatást gyakorolni. Anyukám megpróbálta megértetni vele, hogy kettőből választhat: vagy egész délelőtt magát sajnálja, és mindenki szórakozását elrontja - beleértve a sajátját is -, vagy elfogadja a helyzetet, és megpróbálja a lehető legtöbbet kihozni belőle. Nos, a nővérem az előbbit választotta, vagyis félreült egy korlátra, és duzzogott. Haragudott a világra, az egy centire, de legeslegjobban anyukámra. (Miért is nem szülte nagyobbra.) Említett közös felmenőnk várt egy ideig, hátha kifújja a mérgét, ám ennek jeleni nem mutatkoztak, a befizetett idő pedig vészesen fogyott. Végül jobb ötlet híján agyonütéssel fenyegette meg, és hozzá is látott a megvalósításhoz, mire a nővérem nagy kegyesen megengedte, hogy rácsatolják a beülőt, és undorodva elbaktatott a gyerekpályákhoz.

dscn5099.JPG

A délelőtt további részében nagyon-nagyon vigyázott rá, nehogy véletlenül jól érezze magát. Néha, ha ügyesen oldott meg egy helyzetet, vagy nagyot repült a csúszópályán, véletlenül elmosolyintotta magát, de azonnal megvető kifejezést erőltetett az arcára. Nem képzeli bárki, hogy ő jól fog szórakozni?! A dedós pályán?!!! Meg különben is, ebben az ócska, agyonhasznált életben?!

dscn5096.JPG

Anyu egy ideig nem mert a közelébe menni, csak távolabbról követte a tekintetével (ha komolyan kitör rajta a veszettség, még megharapja), de amikor elakadt egy nehezebb szakaszon (ahol három kézre lett volna szükség), csak megtartotta neki a behúzókötelet. A nővérem mogorván tudomásul vette, és mászott tovább, de azért a következő pihenőnél szemrehányást tett Anyunak, amiért meg se dicsérte a korábbi teljesítményeit.

dscn5112.JPG

Anyukám titokban arra gondolt, micsoda szerencse, hogy engem nem tudott magával hozni. Én ugyanis 99 centi voltam a legutóbbi méréskor, és így nem a nagyobb pályákról, de általában az egész parkról lemaradtam egy centivel. A nővérem egész délelőttös melodrámája alighanem vidám matinénak minősült volna ahhoz a hisztihez képest, amit egy acsuál művelni képes, kiváltképp, ha egy centivel kisebb a kelleténél.

dscn5113.JPG

Délután a felnőttek furcsán kezdtek viselkedni. El-eltünedeztek, fákat vettek szemügyre nagy gonddal, vagy átloholtak a rét túloldalára, ott megtorpantak, és visszafordultak. Később mintha különféle borítékok is lettek volna a kezükben, de ez sem biztos. A nővéremék nem törődtek velük különösebben - a nagyok néha kicsit zizzentek -, játszották tovább a kifinomult játékukat,  hogy ha valaki kidugja a fejét a gömbmászókából, azt fejbe kell ütni egy szivacskalapáccsal. Egyszer csak ott termett egy boríték valamelyikük kezében.

dscn5119.JPG

A levélke egy egyszerű fejtörőt tartalmazott, amely a kisállatkertbe irányította őket, ahol újabb borítékot találtak. A borítékból egy kirakós játék darabkája pottyant ki, meg a következő fejtörő. Eleinte hármasban rohangásztak feladatról feladatra (Zsolibéla kisöccse egy idő után lemaradt tőlük, mondván, ha itt ennyi levél van elrejtve, akkor csak úgy random is találhat az ember egyet - meg is kaparintott egy titokzatos papírszeletet az egyik virágágyásból, de azt még valamelyik előző kincskeresős gyerekcsapat hagyhatta ott); majd az egyik állomásnál háromfelé kellett válniuk, hogy a kisebb lábúak se érezzék magukat hátrányban. (A tesómnak például alaposan be kellett szaladgálnia a turistaház környékét egyik sarkától a másikig, nehogy ne tudjon aludni este.) Végül ismét összegyűltek a sziklánál, ahol a békák laknak a vízaknában, és - miután átkeltek a hídon, és fölkapaszkodtak a meredélyen - összeadták a begyűjtött kirakósjáték-darabkákat.

dscn5122.JPG

Sajnos nem várt külső erők avatkoztak a játékba: egy csapat kisfiú fölfigyelt a szaladgálásra, és ellenakcióba kezdtek. Azaz ellopták a játék faházikóba helyezett borítékot, meg még egyet a sövényből, és szétszórták a tartalmát. Zsolibéla apukája utóbb megkérdezte tőlük, ők voltak-e.

- Neeem - felelték határozottan a nagyobbak.

- Én nem voltam benne - kottyantotta a legkisebb.

Szerencsére a két hiányzó darab a kirakó szélére esett, ettől még össze lehetett rakni a képet. Kalózhajót ábrázolt, megfordítva pedig egy kincses térkép vált láthatóvá. A térkép a tegnapi forráshoz irányította őket - olyan hevesen kezdtek szaladni, hogy Zsolibéla kisöccse elesett, és meg kellett mosni a száját. Szerencsére a többiek megvárták, így hamarosan megvigasztalódott.

dscn5128.JPG

A forráshoz érve átfésülték a környéket. A kincsesláda a vastag tavalyi avar alól került elő, tele gumicukorral, nápolyival és nagy kék üvegkövekkel. Mindenki elégedetten üldögélt a fatörzseken, és gumicukrot rágott, csak a nővérem nyávogott, hogy ennyit kínlódtak a láda megtalálásával, és még csak nem is igazi a gyémánt.

dscn5132.JPG

Másnap reggel Zsolibéla apukája indítványozta, hogy az új, összekapcsolt vonalon való kisvasutazással zárják a pünkösdi programot. A nővérem persze méltatlankodni kezdett, hogy unja a kisvasutakat. Anyukám közölte, hogy ő nem unja, de a tesóm nyugodtan maradjon csak az autóban Zsolibélával. Végül aztán mégsem ezt választotta, és a csapat nagyobbik részével kipróbálták a transz-börzsönyi vasút Márianosztrától Szobig tartó szakaszát. Zsolibéla és az anyukája ezalatt autóval kísérték a vonatot, és a vasúti átjárókban megálltak integetni.

dscn5137.JPG

Hazafelé Zsolibéla felvetette az ötletet, hogy meg kellene állni a Dunánál egy kis pancsolásra. Ez már mindenkinek tetszett, kivételesen még a tesóm sem fanyalgott. Úgy látszik, a vízparti bogarászás a korai serdülőkorban is menő. Így aztán a nap hátralévő részét a Duna-parton töltötték, a gyerekek kagylót szedtek, sárból várat építettek és botokat dobáltak a vízbe Zsolibélának, a felnőttek meg egy piknikpléden punnyadtak és égési sérüléseket szereztek be.

dscn5141.JPG

Estefelé, amikor hazaértek (már nagyon vártam őket!), az unott serdülő így nyilatkozott az apai kérdésre, hogy milyen volt a hétvége:

- Töööööööööööök jó!

Azóta is Anyu fülét rágja, hogy mikor mennek legközelebb valahová Zsolibélával meg a tesóival.

dscn5090.JPG

 (A szurikátás fotókat szeretettel küldöm Mamcsi nagynénémnek! ;)

A bejegyzés trackback címe:

https://jankapanka.blog.hu/api/trackback/id/tr3012646343

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mamcsi 2018.01.15. 12:01:14

Köszönöm a szívet melengetö fotòkat és az izgalmas beszámolòt


süti beállítások módosítása