Na, mit is meséljek Nektek… Másfél hétig itthon voltam teljes karanténban a legújabb felsőlégúti nyavalyával, végül mikor már csak egy kicsit voltam taknyos, Anyuval visszamentünk az orvoshoz a betegállományos papírért. Anyu a lelkemre kötötte, hogy ne nyúljak semmihez, és ne vegyem a kezemet a számba, mert influenzajárvány van. Magyarázott megint a vírusokról meg a baktériumokról (úgyis tudom). Út közben megint előjött a vírusos témával, és még a rendelőben is elmondta egyszer. Nem is nyúltam semmihez… Inkább megnyaltam a széket.

Estére már lázas voltam. Igaz, a takonyhelyzet nem rosszabbodott, csodálkoztak is a szüleim, hogy milyen furcsa influenza ez. Három napig lázas voltam mindenféle egyéb tünet nélkül, aztán a negyedik napon nem tudtam lábra állni. (Ez persze nem vette el a kedvemet semmitől, a földön csúszva közlekedtem.) Kérdésre a vádlimat és a combizmomat mutattam, hogy ott fáj. A doktor néni aztán talált még alig látható kis kiütéseket a hasamon, annak bizonyságául, hogy elkaptam a legújabb helyi járványt.

Szóval most már ilyenem is volt, szerencsésen kigyógyultam belőle (lekopogom), és most azon töröm a fejem, hogy mit nyaljak meg legközelebb.

Többet most nem tudok mesélni, jöjjenek a júliusi mondásaim.

JÚLIUS

július 1.

(Siófok; bemászik az ágy mögé)
– Itt fogok tartózkodni most.

Este leoltjuk a lámpát, reklamál:
– Mindenfelé látványtalan!
(=semerre se látok)

július 2.

– Ha fáj valami, simán sírhatok, nem?

július 4.

Ábrándozik:
– Amikor kicsi voltam, nagyon szerettem volna, hogyha hárman vagyunk testvérek. Az anyukámnak akkor született meg a pótkisbabája, és még egy tartalék kisbaba is született.

július 5.

– Szerényen meghúztam Anyu kezét.

– Popsikrémízű ez a villa.
(??)

Ordítva:
– De én úgy akarom, ahogy szeretném!

július 6.

– Biciklizni szeretnék, de nem bírom a biciklimről a locsolókannát lefabrikálni.

(Várat épít, királylányoknak)
– A vár mellett itt egy szobor van… Az a királyfi, aki régen élt, de már nem él, annak a szobra.

július 7.

– A paraszaurolofusz vigyáz a bárányra, és elkergeti a zsarnokgyíkot.
– És mit mond a paraszaurolofusz a zsarnokgyíknak?
– Mindenféle ijesztőségeket, amiket még a zsarnokgyíkok sem beszélnek.

július 8.

– Hány Mazsolád van?
– Három, az egyiket a mókus hozta.
– ???
– Hát a mókus. Vagy a nyuszi…

július 9.

– Már egyedül is moshatnád az arcodat.
– De én nem tudok a kezemből olyan ládikát csinálni!

július 10.

– Tudod, már a középkorban jártunk táncházba. (=nagyon régen)

július 11.

(vacsora közben)
– Megtanultam lábbal enni!

július 15.

– Az alvós pólódat keresem. Szerintem elvitted, és belecsomagoltál valamit.
– Nem láttam a kezemben…

július 16.

– Ez a nagy dinoszaurusz ragadozó, de a kisgyermekét nagyon szereti, és így őt nem ragadja meg a nagy fogával. Mert az apukák általában szeretni szokták a kisgyermeküket.

július 17.

– Az történt, hogy a nyuszi nem evett elég édességet, és már betegségre gyanakodtunk…

– A paraszaurolofuszok régen, amikor még éltek, akkor hogyan aludtak a fejdíszük miatt?
– Lehet, hogy állva aludtak.
– De akkor hajnalban, amikor megérezték, hogy nincsen puhaság mögöttük, akkor mit csináltak?

– A nyuszinak magasodik a láza!

július 18.

Strand. A lángos felét megette, óvatosan jelezni igyekszik, hogy nem kér többet:
– A magam módján megettem.

július 19.

Dinoszauruszokkal játszik a szőnyegen, beszélgetnek egymással, így kezdődik a mondat:
– Emlékszel, amikor éltünk…

július 21.

– Én puha állatkát hozok oda, és azzal nyúzom az Aput.

– Kanállal fésülgettem Apu haját, és szükségeseket tettem rá az Apura.

július 29.

– Kíváncsi vagyok, szeretnék belelátni a hasamba.