Ezen a héten lett egy éves a blogom. (Tizedikén, azaz tegnapelőtt, csak nem értem rá írni, mert más dolgom volt.) De sohasem feledem az elsőt.

Holnapután pedig én leszek tizenöt hónapos (de azt már nem várom meg az újabb poszttal, ki tudja, mi jön közbe megint.) Ja, és tegnap volt a napfogyatkozás 10. évfordulója, de azt még nem mondták meg nekem, hogy mi az a napfogyatkozás. Szóval csupa nevezetes dátum.

Amikor Apu csinált nekem blogot, Anyu azt gondolta, hamar el fog halni a dolog. Jó, hogy nem így történt, szeretem, hogy van nekem ilyenem. Már a szüleim is gyakran visszalapoznak benne, mert kezdenek halványulni az emlékek.

Anyu azt mondja, egy kisbabával az első öt-hat hónap kihívás, azután kezd nagyon jó lenni a dolog. Apu némi tűnődés után hozzáteszi, hogy azért ő szívesen emlékszik vissza arra a kihívásra.

Sok minden változott egy év alatt, és sok minden nem. Tessék, nézzétek meg ti magatok!

Hogyan nem tanultam meg zongorázni:

Titokzatos rejtélyek a kánikulában:

A Sötét Oldal kisbabája:

Köszi, hogy itt vagytok velem, és figyelemmel kíséritek a hétköznapjaimat! És köszi a sok kedves kommentet szóban és írásban egyaránt! Boldog Új Nyávogiblog-évet Nektek is, kedves olvasók!