Hát semmi különöset nem eszik szerencsétlen. Mikor mit tud. (A hangsúly a „mikoron” van, mert gyakran előfordul, hogy megfőzi az ebédet – némi ordítozás közepette, persze nem ő ordítozik –, és mire kész, közlöm, hogy azonnal éhen halok, már vagy egy órája nem ettem. Aztán jól elalszom a cicin, Anyu meg szomorúan nézi a tűzhelyen a lábasokat. Ha ugyanis nem aludtam délelőtt, akkor ebédidőre már annyira undok vagyok, hogy inkább nem kockáztatja meg, hogy letegyen az öléből, és idő előtt fölébredjek.)
A szüleim még nem döntötték el, hogy csak a fél éves születésnapom után kezdjek el más ennivalót is kapni a tejecskén kívül, vagy már pár nappal előtte.
A kisbabáknak ugyanis fél éves koruk után múlik el az a reflexük, hogy mindent a szájukba rángassanak, és megpróbálják lenyelni. Ezt a reflexet kihasználva kell őket megtanítani enni. Jelentem, én egyelőre igen jól állok ezzel a reflexszel, mostanság leginkább Aput, valamint a Hegyisport és Turista Magazint próbálom elfogyasztani.
Abban viszont megállapodtak a szüleim, hogy kicsi koromban nem fogok kapni krémtúrót, gyümölcsjoghurtot, túró rudit és egyéb élelmiszernek álcázott nassokat. Majd később, ha akarok, legyek kövér saját erőből, ne az ő lelkükön száradjak. Azt mondják, jobb lenne, ha inkább a gyümölcsevéshez szoknék hozzá. Egyelőre nem látom akadályát a dolognak; Anyu tányérjáról jól el szoktam lopkodni az összevágott almaszeleteket, és brutálisan összenyalogatom. (Sokkal finomabb, mint a rágókás maci, akinek nincs semmi íze.)
Valamelyik este, fürdetéskor, miközben a szüleim fennhangon énekelték a kedvenc dalomat a marosszéki kerek erdőről, én meg teli szájjal vigyorogtam, Anyunak eszébe jutott, hogy bizonyára rossz hatással van rám a „cukrot adnék annak a madárnak” sor. Ezért didaktikai célzatból megpróbálta úgy énekelni, hogy „müzliszeletet adnék annak a madárnak, dalolja ki nevét a babámnak”. Nekem mindegy volt, folytattam a vigyorgást. Apu viszont azt mondta, hogy a müzliszelet is nass. Végül kiegyeztek abban, hogy „élelmi rostban gazdag teljes kiőrlésű kenyeret adnék annak a madárnak”. És így most sokkal hosszabb a kedvenc dalom, hihihi!
Hozzám szóltak