Mostanában sötét erők mozgolódnak bennem. (Nem, nem a pelenkámból időnként hallható mennydörgésre gondolok.) Egyszerűen muszáj mindenhonnan lemásznom és kimásznom, még nem tudom, hová megyek, de valami ellenállhatatlanul hív. Nyilván az Erő sötét oldala.

Lehet, hogy nem is Jeanne d'Arc vagyok, hanem Jeanne Dark. (Bár anyukám olykor egyszerűen csak Anakonda Skywalkernek titulál.)

Azelőtt (többé-kevésbé) békésen üldögéltem a kanapé sarkában, amíg Anyu kezet mosott vagy beáztatta a lekakilt ruháimat. (Ja, adtam neki 3 percet, mielőtt ordítok.) De mostanában valahogy jobban hat rám a gravitáció. Mondjuk ebben az is közrejátszik, hogy mindent a számba próbálok gyömöszölni, és sokszor nem a kezemben tartott tárgyat közelítem a számhoz, hanem fordítva. Lendületesen előredőlök, és már orra is buktam, következő lépésben a lábamat próbálom kiszabadítani magam alól, innen meg már egyenes út vezet a fejre eséshez. (Eddig még egyszer se értem földet, Anyu káprázatos reflexeket fejlesztett ki.)

A hordozószékemből kimászni meg már tényleg csak egy pillanat műve. Elmúlt az az idő, amikor az asztalra vagy a konyhapultra ültettek benne. Ma már szigorúan csak a földre merik állítani a széket, de mire egyet pislantanak, én már a padlón ülök. Hehe.

A játszószőnyegemről is le tudok evickélni. Még senkinek sem sikerült megfejtenie a mozgásom titkát, lehet, hogy a fenékizmaimon tolom magam előre. De lehet, hogy egyszerűen teleportálok.

Anyu szerint csak lineáris irányt adok az izgágulásomnak.

Egyébként ma mértek, 7 kiló 20 deka vagyok. És állítólag 66 centi (veeehehehehe), de a hosszmérésnél észbe kaptam, és igyekeztem megakadályozni. Hogyisne, ezek szenzitív adatok!

Be is oltottak, megkaptam a második meningitiszt. Megint nem voltam elég gyors.

De már forralom a bosszút. Tegnap belehánytam Anyu ágyába. Hehe. Apuéba is bele kellene valahogy.

Apu tegnap az ölébe ültetett, jól megnézett, azután jelentőségteljesen azt mondta: "én vagyok az apád!"

Erre most mit mondjak? Nekem már régóta gyanús volt.