Szia!

Ez egy gombamód növekvő kislány naplója, amelyben kalandjairól és egy vidám-különös világra való rácsodálkozásáról mesél neked.

Hozzám szóltak

  • olahtamas-: Jó volt olvasni felőletek! Izgalmas lehet ez a KOLBÁSZ, hogy tanulni lehet belőle :) (2020.05.01. 20:23) Hómofisz
  • fűzfavirág: Nagyon várom a nyári beszámolót, és küldtem mailt! (2019.09.13. 23:13) A mesélő nyuszi
  • fűzfavirág: Boldog karácsonyt, küldtem mailt :) (2018.12.21. 20:13) Az igazi Mikulás
  • fűzfavirág: Gyönyörűek a koszorúk! Boldog karácsonyt az egész családnak :) (2018.12.18. 19:53) Az igazi Mikulás
  • olahtamas-: Tényleg gombamód növekedés esetének fennforgása van :) Ez a felvételizés már teljesen ... (2018.12.17. 10:44) Az igazi Mikulás
  • olahtamas-: Csak jó lehet, egy olyan nyaralás, amiben van grillkolbász is :) (2018.08.31. 11:12) Az évszázad nyaralása
  • Tündérke21: Nagyon tetszett a beszámoló, nem csodálom, hogy ez volt az évszázad nyaralása! ♥♥♥ (2018.08.30. 20:51) Az évszázad nyaralása
  • olahtamas-: BUÉK ! Jó hosszú volt a csendkirály :) (2018.07.09. 07:05) Tíz, tíz, tiszta víz
  • Utolsó 20

Az időgépem

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

A világ a falon túl

Tiszta a levegő?

Budapest légszennyezettsége

Van itt még valaki?

Már nagyon várom

Ebből mazsolázhatsz

Az életem filmje

Királylány

2012.02.12. 19:35 - Jankapanka

Címkék: buli szocializáció jelmezek

 

A Régi Szép Időkben, tudjátok, amikor még itthon voltam Anyuval, időnként elsétáltunk a Fönti méteráruboltba (azért hívják így, mert följebb van a főutcán, mint a templom meg a posta), és hiénáztunk a maradék anyagok között. Hazafelé betértünk a Patakparti játszótérre, ahol betereltem Anyut a fából épült házikóba, hogy maradjon ott, míg én dolgozni megyek (a mérleghintához), ő pedig szófogadóan ott maradt, és békésen nézegette a legújabb zsákmányt.

 

Az egyik ilyen alkalommal beszerzett háromszáz forintért egy adag függönyvéget, mondván, hogy jó lesz majd, ha egyszer királylányruhát szeretnék, mivel hogy ez a korszak előbb-utóbb minden kislány életében elkövetkezik.

 

Nálunk végül előbb köszöntött be, mint ahogy számított rá. Januárban ugyanis egyszer csak azzal fogadtam, amikor hazaért a munkából, hogy a farsangon királylány szeretnék lenni.

 

Anyu egyből felvidámodott, és előszedte a függönyvéget. Erre kijelentettem, hogy nem jó, mert én rózsaszín királylány szeretnék lenni. A királylányok rózsaszínek.

 

Ezen aztán két napig vitatkoztunk. Anyu szerint a rózsaszín királylány tré. Elcsépelt. Olyan mindenki lehet. Ne akarjak beleolvadni az átlagba.

 

Én viszont makacsul tartottam magam az elképzelésemhez, és végül én nyertem. Anyu ugyanis végiggondolta magában, hogy az első óvodai év arról szól, hogy hol helyezem el magam a csoportban. Nem a Süni csoportban, hanem általában az összes csoportban, ahová majd bekerülök életem során. Ha a többiek azt szokják meg, hogy csinos vagyok és magabiztos, akkor úgy is viselkednek velem, minek következtében én is ezt szokom meg, és más csoportokban is így viselkedem majd. És ha nekem ehhez az kell, hogy rózsaszín királylány legyek, hát akkor hadd legyek rózsaszín királylány.

 

Így aztán Anyu bement egy méteráruboltba a Szent István körúton, és elmagyarázta, hogy rózsaszín szatént vagy selymet keres, vagy valami ilyesmit, három és fél éves kislánynak farsangra, királylányruhának. A méterárus bácsi nem nagyon értette, de nagyon segítőkész volt, és telepakolta a pultot szebbnél szebb fakórózsaszín meg lazacrózsaszín meg pink anyagokkal, amelyek mind gyönyörűek lettek volna néniknek estélyi ruhának, de egyikben sem hasonlítottam volna királylányra. Anyukám elkeseredetten magyarázta, hogy farsang meg három és fél éves kislány, miközben a szomszéd pultnál egy eladó néni egyre jobban mosolygott. Végül odalépett, és a pultra tette a Tökéletes Anyagot, egy királylányrózsaszín szatént, amiből anyukám azt a következtetést vonta le, hogy a néninek valószínűleg van gyereke.

 

A következő hetekben Anyu ülve-állva-kilincsen lógva megvarrta valahogy a kiálylányruhámat (megvariálva egy kicsit a kékfestő ruhám szabásmintáját), én pedig egyre izgatottabb lettem, ahogy a műveletek előrehaladtak. Még egy rózsaszín gyöngysort is fűztem hozzá teljesen egyedül, damilra. Végül elérkezett a pillanat, amikor – a szoknya hosszát beállítandó – magamra kellett öltenem az összefércelt, félig összevarrt ruhát, és egészen belepirultam, ahogy a tükörben megláttam magam. Anyu már ekkor eldöntötte, hogy érdemes volt.

 

Most már csak azon aggódtunk, nehogy beteg legyek a farsang napjára. Nos, végül is nem is sikerült teljesen egészségesnek lennem – még mindig köhögök és taknyos vagyok –, de azért összeszedtem magam annyira, hogy ne maradjak ki a mulatságból.

 

Az utolsó napokban már minden reggel megkérdeztem, hogy még hány nap van hátra a farsangig (pedig már én is pontosan ki tudom számolni), és a szekrényajtóra akasztott ruhámat simogattam. Ez már igen! Olyan, mint a vaj! (Mármint selymes.)

 

Péntek délután kicsit elszomorodva meséltem Anyunak, hogy mégsem lesz az igazi a farsang, mert „nem lesz ott a társam”. Mármint a játszótársam, Annácska. Mert egész héten beteg volt. Anyu vigasztalt, hogy én is egész héten beteg voltam, még Annácska is meggyógyulhat.

 

Szombat reggel kicsit taknyosan, de mosolyogva ébredtem. Nagy hó volt és csikorgó hideg, a szikrázó napsütésben szánkóval mentünk a művelődési házig. Anyu egy vállfán hozta a ruhámat. Kivételesen nem késtünk el, így elég időnk maradt átöltözni és feltűzni a hajamat, hogy megtartsa a fátyolra rádolgozott koronát. Apu ördögnek öltözött – ettől különösen izgatott lettem, hogy még az apukám is jelmezt ölt!

 

A következő pillanatban megláttam Annácskát. Hát mégis meggyógyult!!! Odaszaladtam hozzá, kézen fogtuk egymást, és eltűntünk a tömegben. Addigra az összes csoporttársam megérkezett, pókok, tündérek, pöttyös kutyusok szaladoztak körülöttünk. Az óvó nénik alig tudtak összeszedni bennünket a nagy nyüzsgésben, azután csoportonként felvonultunk a színpadra. Én különösen jól éreztem magam az érdeklődő tekintetek középpontjában, úgy pörögtem-forogtam, mint egy igazi királylány. (Anyu csak ámuldozott. Amilyen szeles kis Tom Sawyer vagyok a hétköznapokon, a királylányruhában olyan csinosan, kecsesen mozogtam, mintha az elmúlt hónapokban csakis ezt tanultam volna.) (Ja. A sok matek meg írás helyett.)

 

Végül megkérték a szülőket, hogy mindenki jöjjön oda, és vegye át a gyerekét, mert az óvó nénik addig nem engednek el bennünket. Anyukám is átnyomakodott a tömegen, de az óvó nénitől azt az információt kapta, hogy a lányát már elvitte az ördög…

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jankapanka.blog.hu/api/trackback/id/tr874097902

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fűzfavirág 2012.02.13. 19:33:14

Gyönyörű voltál, Panni :) Anyukádnak meg gratulálok, hogy még ruhát varrni is volt ideje.

mamcsi 2012.02.17. 18:54:51

Gyönyörű vagy a királylány-ruhádban, Panni! Nem győzlek csodálni, olyan szép vagy ...


süti beállítások módosítása