Anyu azt mondja, nincs régebbi a tegnapi újságnál (ezt a mondást az előző főnökétől tanulta). Nem tudom, én csak a Csőr című újságot ismerem a Futrinka utcából, az állítólag elég régi, nekem viszont óriási újdonság. Mindegy, Anyunak (és a régi főnökének, akit Főnök Úrnak hívtak) igaza lehet abban, hogy jövő januárban, amikor három és fél éves nagy ló leszek, már senkit sem fog meghatni, hogy milyen okosságokat mondtam kis két és fél (na jó, háromnegyed) évesként. Meg különben is, lassan betelik egy füzet az újabb mondásaimmal, jobb lesz tehát, ha nem várom meg az év végét, inkább sietve közreadom őket, mert túl nagy dózisban esetleg megfeküdné a türelmes olvasóközönség gyomrát.
Tehát:
– újabb aforizmák és megállapítások Nyávogitól –
2011. január
január 1.
– Nem tudok egyedül nyomdázni.
– Miért?
– Mert nem vagy ott.
(apjának)
január 3.
(Csorba bögrét nézegeti)
„Ez a bögre is kicsit lefonnyadt”
január 4.
– Jó napot kívánok, melyik gyógyszert szeretné? Vannak gyógyszerek, amiket az ember bevehet. Na, melyikből választ?
(Ébredéskor)
– Képzeljétek, nekem is van szárnyam a hátamon, és abba burkolóztam bele.
– És repültél vele?
– Még nem.
Eltűnt a szobájában.
– Mit csinálsz, kislányom?
– Olvasom csendben a Viktor macit.
január 5.
(Megtalálta az apja zöld zokniját, fontoskodva hozza-viszi)
– Megtaláltam Apu zokniját, ide teszem. Majd fogja keresni, és én mondom, hogy „megtaláltam!”, és azt mondja, hogy „nem azt, a zöldet!”, és én mondom, hogy „hát akkor itt van!”
– Most bemászok ide az asztal alá, és itt putulkodok.
január 6.
– Azt hiszem, itt egy picit pihenek… Mert az embernek nagyon jó a babájával pihenni…
január 7.
Szerepeket oszt az új könyvéből.
– Te vagy Hápisápi, és a kiscsibének a nevét nem nagyon értem…
(Megmondom, hogy a csibe neve Pí.)
Megüti a kezét, megölelem, azt dünnyögi:
– A kiscsirke pedig szomorúan csipog.
Csöndben van a szobájában: a polcot fosztogatja. Bemegyek.
– Menj innen, Anyu, és addig prédálok itt mindent.
(Mesél:)
– Máriát, Máriát nem harapta meg… meglehetősen… Jézuska! Itt a mese vége!
január 9.
(Nagy kádban fürdik, a zuhanyrózsával játszik.)
– Ez egy kisgyerek-takarító kefe!
(szintén a kádban:)
– Nem érzel melegszagot?
január 10.
Új mesekönyvet nézeget, még nem ismerjük a meséket. Pakolok a konyhában.
– Itt miért aggódik Peti?
– Nem tudom, Cica. Majd este elmeséljük, de látod, most dolgom van.
– Nekem is dolgom van.
– Igen? És mi a dolgod?
– Hogy megkérdezzem tőled, hogy miért aggódik Peti…
„Most játsszuk azt, hogy te leszel az anyakönyvelő néni” (=anyakönyv-vezető)
– Én hol születtem? Milyen kórházban?
– A Bajcsy Kórházban.
– Az jó volt nekem. Szerettem ott születni.
január 11.
Csirkepörköltben talál egy kis porcogót.
– Mag van benne.
– Köpd ki!
– Nem fogom.
Kórházasat játszik, „gyógyszert” ad az apjának a játék kukás autó kis kukájából. Az apja „tiltakozik”:
– Keserű! Savanyú!
– Nem. Szemétízű.
január 12.
Álmos, és roppant nagy poénnak tartja, hogy visítva elszaladgál az öltöztetés elől.
– Ide figyelj, majd mindjárt kiveszem az elemet a visítódból – korholom.
– Ide figyelj, mindjárt kiveszem az elemet a mérgesedődből!
– Én vagyok a bántós. Úgy bántós vagyok, mint a cuslág.
Többször rákérdezünk, mi az a „cuslág”.
– Hát cuslágjános… cuslágjános.
január 13.
– Anyu, a fürdőkád kifonnyadt.
– ???
– Hát, hogy lement a zamánc…
Lefekvés után a kiságyban (már azt hittem, alszik):
– Járjunk fekvőtáncot!
január 14. (2 éves és 8 hónapos)
– Jó napot kívánok, nem tudok lélegezni. Meglélegeztetne ezzel a géppel?
január 17.
Reggel felé kiabál álmában.
– Nem, nem, nem! Ez lánycukor! Fiúk nem esznek ilyen cukort!
Megígértem neki, hogy (déli) alvás után rajzolunk állatokat, de soká aludt el, bal lábbal kelt és ordítozott, így elmaradt.
Később:
– Rajzoljunk, Anyu, állatokat! Ha putu vagyok, akkor is rajzoljunk állatokat…
Állítólag fáj a lába.
– Itt fáj… Itt körbe van izmosodva…
január 18.
Ápolja a Kisegeret.
– Vittem neki vizecskét, begyolycsontot…
– ???
– Begyolycsontot! Az orvosság, a begyolycsont. Attól meggyógyul.
(Bagolycsont, mint kiderült. De hogy honnan veszi?)
Saját tevékenységét közvetíti (magának).
– Panni ül a lovacska hátán, és alaposan néz. Ilyen kis libahangot ad… Vagy cipőhangot.
Fürdés közben a játék kukákból iszik.
Apjához:
– Jobb lenne, ha a játék kukákból akkor innék, amikor nem vagy itt. Mert ha itt vagy, nagyon mérges leszel.
Már majdnem alszik, de néha ugrik egyet, és leizgágulja a takarót. Betakarom, és azt dörmögöm:
– Jaj, fiam…
– Gyerünk mán, he! – hangzik a takaró alól.
(A „Jaaj, fiam… Gyerünk mán, he” a Kossuth rádió népzenei műsorának szignálja)
január 20.
Belenéztek az apjával a Grincs DVD-be angolul.
– Hogy beszélt a Grincs? – kérdezem.
– Butaságokat.
– De milyen nyelven beszélt?
– Nem látszott a nyelve.
január 21.
A fürdőkádban ül, a füléhez szorítja a zuhanyt. Szólok neki, hogy kérem a kezét, meg szeretném mosni. Épp csak odapillant.
– Pszt! Telefonálok!
január 23.
Egy műanyag paradicsomot az apja kezébe erőltet, miközben azt kiabálja:
– Ez az enyém! Ez az enyém!
Nem érti, visszaadja neki.
– Nem! Ráncigáljuk!
január 25.
„Azért van két csirkecombom, mert hasonlítanak egymásra.”
„Azért vagyok Piroska, mert tudom, hogy én lány vagyok.”
Észrevette a hosszúsági és szélességi vonalakat a földgömb dobozán:
– Apu, mi az a háló azon a Földön?
január 27.
„De én nem szeretnék szívószál nélküli ivással foglalkozni!”
„Rajzoltam a Manócskának fejet meg mosolyt.”
Egy rajzot nézünk; azt mondom rá, hogy farkas.
– Ez kutyus, mert nincs nyitva a szája!
– Az a különbség a farkas és a kutyus között, hogy a farkasnak nyitva van a szája?
– Igen. És nagy.
január 28.
– Te beteg vagy, Anyu.
– Igen? És mi a bajom?
– Karácsonyfagyulladásod van.
január 31.
(kommentálja a játékát)
– Úgy elfáradtam, mondja a nyuszi… Szomjas vagyok, és elzsibbadt a fülem.
Szőnyegen játszik a legókockákkal.
– Egy pici kocka félve kopogott be: kop-kop, álmos vagyok!
(Beengedik sorban az összes kockát, végül a farkast, aki egy kék legókocka)
– Kinyitják az ajtókat, mert náluk szőrszag van…
Hozzám szóltak