Említettem, ugye, hogy már van saját fogam is (kettő!), így sokkal hatékonyabban tudok ragadozni. Anyuékat gondolkodóba ejtette az új problémakör. Nem a kezükön és egyéb nemes szerveiken ejtett sebek okozták az igazi fejtörést, hanem hogy miképpen történjen a szájápolásom.

A szakirodalom ugyanis kissé ellentmondásosan nyilatkozik e kérdésben. Szerencsére Apu éppen mostanában járt a fogorvos nénijénél, aki elmondta, hogy létezik egy három darabból álló „fogmosást gyakorló készlet”. Apu felkerekedett, elment ízibe a legnagyobb drogériahálózat egyik üzletébe, és beszerzett egy sajátmárkás babafogkefeszettet.

Eme sornak az első darabja látható a felső képen. Ez a fogzás alatt ajánlott, és valóban rendkívül ötletes találmány. Imádom rágicsálni a finom gumisörtéket! A másik két példány is babakézre van tervezve. A második már jobban hasonlít egy valódi fogkefére, de a keferésze még szilikonból van. Ezt állítólag majd akkor kapom meg, amikor már lényegesen több fogam lesz, mint fülem. A harmadik pedig már rendes fogkefe, csak a sörtéi nagyon-nagyon puhák.

Így aztán mikor Anyu vagy Apu fogat mos, nekem is a kezembe nyomják a saját kis gyakorló babafogkefémet, és én is szorgalmasan csömöszölöm vele a viszkető ínyemet. Hiszen már Spock doktor egyik legfontosabb tanácsa is az volt, hogy vigyázzunk a fogainkra.

Anyuék szerint hihetetlenül ügyesen csinálom, és teljesen el vannak gyönyörödve attól, hogy milyen okos vagyok, pedig szerintem már megszokhatták volna ezt. Nos, egy háromismeretlenes egyenlet megoldása okoz még némi fejtörést, de egy egyszerű szájhigiéniai feladattal bármikor megküzdök szükség esetén.