Uppsz, a közzé nem tett aforizma-hátralékom nagyobb, mint gondoltam. 2012. februárjával hagytuk abba, azaz szinte pontosan három éve. (Döbbenet… Ki csinálta ezt az idővel?!) Nos, lássuk, mi is járt a fejemben három évesen és kilenc hónaposan. (Mert Anyu szerint nincs olyan, hogy „háromnegyed négy évesen”.)
---------------------------------------------------
2012. FEBRUÁR
február 2.
(Torokgyulladása javulóban van, elkunyerálja a zsíros pirítóst az anyja tányérjáról, mentegetőzik:)
-- A takonnyal sok zsírt vesztett a szervezetem, azért van szüksége a pirítós kenyérre.
Lefekvéskor újságot nézeget az ágyában; az apja kiveszi, hogy kiporszívózza az orrát.
-- Áááá, a békésen nézegető Dzsidzsit kiemeled az ágyából?!
február 3.
Motyogás a szőnyegről:
-- Éppen békésen legelészett, amikor becsapódott egy nagy meteorit, és a legelészés véget ért…
Vacsora közben, tele szájjal:
-- Ez kiundorított engem. A kiundorodásra víz a gyógyítás.
február 4.
Alvás helyett ül a kiságyban, és teli torokból szitkozódik:
-- Üsse meg a guta! Szakadjon rá a lavina! Dobálják rá a ruhát! A tehén bilincselje meg a farkával!
február 6.
Feladatokat ad az anyjának, főleg kivonásokat tízes számkörben, dinoszauruszokkal. Majd:
-- Anyu, tanuld meg ezt a verset!
„Szálljon rád a dinoszaurusz,
Tanulj sok feladatot, hopsz!”
Esti öltöztetés közben panaszosan:
-- Én csak egy olyan házat szeretnék, ahol békésen, nagyon békésen lehetek! Most már nyugalomban szeretnék lenni!
A mandarint nem eszi meg, de a „polpialmát” megeszi. (Ő nevezte el így a mandarint…)
-- Kérek még másik Tesz-vesz várost is! Tesz-veszek ezreit hozd!
február 9.
-- Vihetik elvileg taknyosan a szülők a gyereküket óvodába, mert ott van papír zsebkendő.
-- Elkényeztetett anyukamacska vagyok.
február 10.
Részletek egy kb. félórás monológból a szőnyegen, játék közben:
-- Lukrécia, hol vagy?! Kaptunk egy adószámot, hogy tűz van!
(…)
Szerénke keresztül-kasul miákolt, amikor felcsaptak a lángok.
(…)
Lukrécia felkapta a teli torokból miákoló Szerénkét, és elmenekült vele.
(…)
„Lukrécia – rebegi Szerénke –, elmentem Micikéhez menteni, és közben megsérültem!”
(…)
Utuk szerencsére egy nem felgyulladt lakáshoz vezetett.
(…)
Eszméletlen nyávogás közepette elzárták a felgyulladt területet.
Na, így ért véget a központi tűz!
Énekel:
-- Kalodába és kunyhóba nagy örömet vigyetek…
(= palotába)
február 12.
Be van dugulva az orra.
-- Nekem a levegővevésem, ha a szájamon veszem a levegőt, különösen hasonlít a halakéra. Folyton nyelnem kell.
Lemúrt játszik.
-- Úgy félek, mert ezen a szigeten karnotauruszok és más ragadozók esznek és születésnapi bulikat tartanak!
-- Az óvodában, képzeld, vízbe ejtettem egy egész tekercs vécépapírt.
-- És hogy ejtetted vízbe?
-- Hát beleejtettem a vécébe.
-- És az óvó nénik mérgesek voltak?
-- Nem tudom. Visszatettem a vécépapírtartóba.
Szokás szerint a dinoszauruszházzal játszik.
-- A húsevőkhöz azért nem tettem díszt, mert a növényevők azt mondták, hogy a húsevők így jártak.
Földgömbön nézegeti Polinéziát.
-- Ezek a Szerteszéti-szigetek.
Részlet Dzsidzsi-mondókából:
„Holnapután sütök, rakok,
Nyári kalapban megyek a bálba”
-- Hogyha valaki ebből az anyagból sokat iszik, és megkárosodik a szervezete…
-- Ha kerek a Föld, akkor hogy lehet, hogy senki nincs fejjel lefelé?
-- A világ végéig nem szabad elmenni, mert akkor hogy találnánk vissza az otthonunkba.
-- Hogy lehet az, hogy a mi házunk áll, amikor a Föld forog?
február 13.
Este tízkor röhög, mint a fakutya (alig lát az álmosságtól), és ezt kiabálja:
-- Jaj, de színpompás a Tejútrendszer!
február 16.
-- Pannikám, hogyan történt ez az egyedül öltözés az óvodában?
(Annyit tudunk az ügyről, hogy megdicsérték.)
-- Hát, azt mondták, hogy aki nem öltözik fel egyedül, az bent marad, és ekkor csoda történt, és gyakorlatilag egyedül felöltöztem.
-- Inni is szerettem volna!!! Olyan hőmérsékletű vizet, mint az előbb!
Rajzol:
-- Ez itt a sivatag, ez pedig egy szoknyás apatoszaurusz alakú piramis.
február 17.
Nem akar fogat mosni, ordítozik:
-- Nem szeretem Aput!
Hirtelen elhallgat, elgondolkodik:
-- Nagyon kicsit szeretem Aput!
Párszor elordítja, majd:
-- Nagyon kicsit szeretem Aput! Akkorát, mint a kisujjam! Akkorát, mint egy maiasaura, de a keze meg a farka nélkül!
február 19.
-- Sajnos, az a kék mágnestábla már nem jó, mert összefirkáltam zsírkrétával, és már nem jön elő belőle az adat.
-- Mikor jött a legelső dinoszaurusz a világra? Hiszen még nem voltak szülők, hogy kiköltsék!
február 20.
Egy tűzoltó ábráját színezi, a háttérben a nap, amely elég furcsára sikerül, mert a narancssárga filctollat összekente vízfestékkel. Mondom neki, hogy nem kellett volna összeputulni a filctollat, most nem jól fog. Dzsidzsi elgondolkodva:
-- De lehet, hogy ez egy esti tűzeset…
február 22.
Játék közben motyogja:
-- Kivették a babakocsiból, és betették a torokfájás-megelőző gépbe…
-- Én olyan gondos maiasaura vagyok, hogy három éves korig legalább melegítem a kicsinyeimet.
február 24.
-- Apunak a szeme fölött egy kicsit kopasz a haja.
MÁRCIUS
március 2.
Azt szeretné, hogy kivegyék a kiságyból, és ezt ismételgeti:
-- Fekszem, várok… Ülök, várok… Alszom, várok… Izgágulok, várok…
március 3.
-- Kivehetlek a kiságyból?
-- Nem.
-- Miért nem?
-- Mert kapaszkodok.
-- Gyere, elsétálunk a könyvtárba.
-- De én most nem vagyok alkalmas járásra!
-- Ez egy növényevő csorda. Főleg vegetáriánus ragadozókból áll.
március 4.
Elbotlik; az apja kérdezi, mi történt.
-- Nagy mutatványokat csináltam, amelyek túl nagyok voltak nekem.
március 8.
-- Játsszál velem megrettenőset!
(= ijesztgetőset)
március 11.
-- Anyu, megmondjam, milyen viccesség jár a fejemben már napok óta? – Sokat sejtetően mosolyogva súgja: -- Aktusz-paktusz! Ez jár mindig a fejemben. A gyomorka kitalálta ezt, és most feljött a fejembe, és nem tudok kicsüggedni belőle.
március 13.
-- A dinoszauruszok között két Aladár van: Aladár és Aladár.
-- Egyet-kettőt izgágultam, aztán elveszítettem az egyensúlyomat, és fenékkel beleestem a kakis vízbe.
március 15.
Ünnepi beszéd után; arról beszélgetünk, hogy valaki szabadságon volt, de már hazajött:
-- De a szabadságról nem lehet hazajönni! Mert ha az ember otthon van a kisgyerekével, az a szabadság. És ahol a szabadságot fejtettük ki, ott van a hazánk.
március 18.
„Ez enyhén buntyóság volt”
„A kőomlás halált okozó testi sértés volt.”
-- Nem egyedül játszottam a dinoszauruszokkal, hanem egy kislánnyal, de róla kiderült, hogy bántós. El szokta venni másnak a játékát.
-- A dinoszauruszokat is elvette?
-- A dinoszauruszoknak csak körülbelül egy százalékát vette el.
március 19.
Fürdőkádban:
-- Na jó, itt vannak a dinoszauruszok, de EGY PERCET játszhatsz velük.
-- Két percet?
-- Mi volt az ebéd?
-- Salátás hús. (= rakott káposzta)
Játék közben motyog a szőnyegen:
-- A kutyahányást feltöröljük, és mákos gubát csinálunk belőle…
március 21.
-- Azért vagyok putu, mert nincs elég vérem, és a szervezetem nem tud elég jól harcolni a baktériumokkal, és azok felmennek a fejembe, és ettől vagyok putu.
(Ez a vérszegénység vagy a rosszalkodás definíciója?)
március 22.
-- A kacsa hasába implantátumot ültettek be, és beütötte a fejét, és hányt.
március 26.
Dzsidzsi legújabb verse:
„Szeretem az anyukám!
Kirúgom az oldalát!”
„Szeretlek, te birka-tűz!
Forró fénye idetűz!”
március 31.
Az anyja dolgozni próbál itthon. Dzsidzsi odafurakodik, és ezt motyogja:
-- Nem lehetne velem, nyomorulttal pisilni?
ÁPRILIS
április 1.
-- Kezdetben a Föld hortyogó golyó volt…
április 4.
Azt játssza, hogy ő a húsvéti nyuszi.
-- És annak az aranyos kislánynak az apukájának mit vigyünk? Könyvet. Az nem jó, mert úgyis a kindlit olvassa. Tudom már! Húst!!! Vigyünk húst! Húst mivel? Megvan! Viszünk neki virslit rizzsel.
április 7.
Reggel, ébredés után:
-- Most az jár a fejemben, hogy leterített pokrócokon fekszünk a sivatagban a csillagos ég alatt.
Egymás mögé rakja az összes betűs fakockát:
-- Így hívták görögül régen az Aput.
április 8.
A tévében egy filmben elpusztult egy kutya. Dzsidzsi az asztalkájánál ül, és játék kövületet tisztít játék vésővel:
-- Ha valami szomorú megy belém, rögtön az asztalomhoz ülök, és tudóskodni kezdek.
április 14.
Putulkodik, mindent összenyálaz.
-- Undorító vagy. Lecserélünk egy kevésbé gusztustalan kislányra.
-- Nem cserélhetsz el, mert én vagyok az a kislány, akit Anyu szült.
április 17.
Sírva:
-- A szülőknek mindig hallgatni kell a gyerekükre! Akkor is, ha a gyerekük nem hallgat rájuk!
április 20.
-- Örömömben elkezdtem énekelni egy éneket, ami igaziból nem létezett.
Buliba indul az egyik barátnőjéhez.
-- Nem Dani kacsát viszed?
-- Az állatok világában kiskorúak nem mehetnek buliba.
-- Olyan soká született meg, hogy óvodás lett az anyukája hasában.
április 21.
Sértődötten:
-- Nem szeretem az édességet!!! A rendes ennivalót szeretem, amilyet a felnőttek esznek!
-- Dani kacsa már egy kicsit össze van koszolódva, mert az oviban volt, és az ovi, az baktériumos.
április 24.
-- Apu, hogy írják a „ty” betűt?
-- Té-ipszilon.
-- Nem! Nem!!! Nem arra gondoltam! Nem „ty”, hanem „ty”!
-- Ööö… Mondj egy szót, ami azzal a betűvel kezdődik!
(Tűnődik, majd felderül az arca:)
-- Tyatyi!
április 28.
Magyarázzuk, hogy az orrspray elpusztítja a baktériumokat.
Dühösen:
-- Ez a hajat pusztítja el! Meg a gondolkodást!
Hozzám szóltak