március
március 1.
Kétségbeesetten:
– Anyu, hol az a fénykép?
– Melyik, virágom?
– Hát amelyiket neked akarok mutatni…
Teát kér, vizet ajánlunk neki.
– Nem! Nem! A víz túl édes… Túl híg… A víz túl hideg!
március 2.
Padlón ülve játszik.
– A vödörből kiesnek a kis dolgozó munkahelyek… És azokat letartóztatják… Somogy megyében.
március 4.
Indulni készülünk, hozza a ruháit.
– Anyu, lassan előhoztam egypár öltözéket.
március 5.
Énekel:
„Nem a pörgő szoknya a hibás,
Egyedül a masiniszta,
Egy kis angyal ül a teraszon egyedül,
Egy könyvet olvas.
A szegény legénynek
A csillagok nem mennek.”
március 6.
– Azt vettem észre, hogy ha rákenek egy kicsi vizet a csempére, akkor az hideg lesz, de ha lekapargatom, és visszateszem a fürdőkádba, akkor megint megmelegszik.
– Menj ki onnan (ti. a fotelből), és szerezd le onnan a vizemet!
március 8.
– Neked hosszúkás a cicid, Apunak meg lapos. A lányoknak általában hosszú a cicijük.
– Egy kiscica van nálam, aki nagyon fél, mert ebfalvi kutyák eltemették a föld alá, egy pincébe, de egy krokodil… de egy kisegér csövet ásott (=alagutat), és kimentette.
március 10.
– Meglukasodott ez a bugyi.
– Én is a Nemzeti Sompolygi Kórházba mentem.
– És a Panni milyen színű?
– Én? Én olyan bőrös vagyok… Olyan rózsaszínos.
március 11.
Sírva:
– Nincsen játszótársam, abban kínlódok.
Fürdőkádban játszik, motyog:
– …cunami történt a tányérban…
(2 éves és 10 hónapos)
március 19.
Beviszi a kinti székét a szobába, a kisasztalához:
– Anyu, most próbáljuk ki, hogy milyen érzés reggelizésnél a rózsaszín székben ülni!
március 20.
– Panni, gyere aludni!
– Csak rajzolok, megírom az emlékirataimat.
március 22.
– De a kékfestő ruhámra ne varrjál farkasfogat, mert könnyen megsorvad a farkasfog, és farkassé változik.
március 23.
Büszkén:
– Fűbe pisiltem egyedül!
– De miért vizes a gatyád?!
– Hát mert azt nem húztam le…
„Újságot szerkesztünk”: állatos képeket vágunk ki, és egy füzetféleségbe ragasztjuk.
Ül a bilin, és olvassa az „újságot”.
– Apu, ez a cikk nagyon érdekel engem… Kapcsold ki a rádiót! Nagyon érdekel ez a cikk!
Este van, álmos. Öltöztetni próbáljuk, torka szakadtából ordít:
– Ne piszkáljál engem!
március 25.
Fedett teraszon mutatja:
– Lehúztam a gatyámat, és oda pisiltem a sarokba… Söprűvel elsimítottam, hogy ne pöröljél velem.
– Amikor a nyuszi megnőtt, kutyus lett belőle. „Vuv, vuv” – vuvogott a kutyus.
Az ősállatos könyvben nézi a méretarány-ábrákat: az adott állat körvonala, mellette összehasonlításként egy emberfigura, hol kisebb, hol nagyobb.
– Anyu, itt még az ember ilyen icurka-picurka volt… Itt már nődögélt…
Fürdőkádban játszik a műanyag kukákkal.
– A zöld kuka az álláspontot jelképezi. A kék kuka a futáspontot, a harmadik, a sárga pedig az almaszedő pontot.
március 26.
– Amikor ültettem a babot a Sípolós bácsival, hallottam valami zúgást… Azt gondoltam, hogy repülőgép száll a magasban, de nem láttam repülőgépet.
– És most visszamegyünk Brummogó Vatti melegítő állványkertjébe, és ott van a királylánynak a fátyla.
március 28.
Apu: – Nem lehetnék most kivételesen én a huszár, és te a lovacska?
Dzsidzsi: – Én túl kicsi vagyok, és leérne a kezed rólam.
– Zacskót húzok a lábamra, és bebarangolom az egész világot.
március 31.
– Jól viselkedik a kiscica?
– Igen. Olyan földekről meséltem neki, ahol a cicák csak akkor ijednek meg, ha nem jönnek hozzájuk.
(Tanmese félős macskáknak, akikhez nem lehet közel menni.)
– Legszívesebben bekennélek nyálfával!
Fején a vécészűkítővel sétál:
– Vitézlány vagyok!
Hozzám szóltak