Megint rengeteg minden történt, csak nem nagyon van időm blogolni. Például megint sütöttünk szalonnát, amikor itt volt berzso, és hozott nekem egy könyvet, ami pont jó lesz a doktorimhoz. Minden nap olvasgatom egy kicsit, miközben azon tűnődöm, hogyan is közelítsem meg a témát. (Szerintem történeti résszel fogom kezdeni, azután a nemzetközi kitekintés jön, különös tekintettel az uniós tagállamokra.)

És voltak itt a barátaim is, akikkel úszóversenyt rendeztünk, de esélyem sem volt győzni. Biztos doppingolnak!

Múlt szombaton pedig végre elvittek a szüleim arra az erdő nevű helyre, amiről annyit szoktak beszélni. Vándorköszörűs találta ki és szervezte meg, legalábbis a bennünket érintő részében. A szüleim vonattal bevittek a Keleti pályaudvarig, a vonat kivételesen időben jött, ezen nagyon csodálkoztak (de Budapestig azért összeszedett tíz perc késést, nem tudni, miért). Innentől Szucsati vitt minket tovább autóval. A kocsiban találkoztam Annával, akiről azt mondták nekem, hogy ő is egy baba, pedig nem is, mert ő már kész hölgy, és nagyon szép hosszú haja van. Én most épp kopaszodom.

Az autóval megálltunk az erdő szélén, és Anyu belerakott a hordozókendőbe, hogy most gyalogolni fogunk. Én meg úgy gondoltam, hogy az efféle fizikai igénybevételhez először is enni kell, és inni sem árt, elvégre ők beszélnek folyton a szénhidrát- meg folyadékbevitel folyamatosságáról. Végül úgy sikerült kompromisszumot kötni, hogy ráraboltam a cicire a hordozókendőben kuckózva, és Anyu közben felgyalogolt velem a hegyre, szóval a szénhidrát- és folyadékpótlás (részemről) folyamatos volt.

Kő-hegyi turistaháznak hívták a helyet, ahová mentünk.

Odafönt, egy tisztáson egy csomó ismerős fogadott, például ott volt Oláhtamás és Annamari, akik már jártak nálunk, de akkor leordítottam a hajukat szegényeknek. Egy nagy bográcsban főztek valami finomat. Büszke vagyok rá, hogy ennyi jó fej embert ismerek, akik közül sokan már akkor eljöttek megnézni, amikor még csak egy rossz szagú, ordító kis csomag voltam. (Most már sokkal szofisztikáltabban tudok ordítani.)

Nagyon tetszett, hogy ennyi ember van körülöttem, különben is szeretek a szabadban lenni. Remélem, máskor is megyünk. Az ügy érdekében megerőltettem magam, és egész nap angyalian viselkedtem, hogy kedvet csináljak a további szabadtéri programokhoz.