Már nincs is pofám jelentkezni, úgysem tudok semmi újat mondani. Szerintem nagyjából magatok is kitaláljátok, mi újság velünk.

Éppen
a) a legjobb egészségnek örvendek, és vígan járok óvodába,
b) tüsszögök egy kicsit a mínusz tizenötben,
c) lázas vagyok, tüszők vannak a torkomon, és a szüleim azon gondolkodnak, vajon nem lehetne-e az orromból kiporszívózott több vödör taknyot pl. a ház külső szigetelésére használni.

Így aztán anyukám
a) rendben jár dolgozni, és minden munkájával határidőre kész van,
b) a Bahamákon nyaral,
c) betegállományban van velem, de azért kénytelen volt munkát is hazahozni, és egyfolytában eszi a lelkifurdalás, amiért nem tud engem ágyban tartani (a határozatainak az indoklását pedig hiába olvassa fel mese gyanánt).

A végtörlesztésünkkel pedig
a) minden rendben, a bankok racionális és segítőkész ügyintézésének köszönhetően,
b) minden rendben, két Kalasnyikovnak köszönhetően,
c) fogalmunk sincs, mi van, pedig legjobb tudásunk szerint rohangálunk banktól bankig mindenféle papírokkal, amelyek az egyiknek mindig tegnapelőttre kellenek, de a másik csak egy hét múlva tudja kiadni, postán, és azt is a bunkó ikerszomszéd ládájába dobják.

A helyes megfejtők között kisorsolom a legújabb slágerünket – mostanában ezt szoktuk dudorászni fürdetés, öltöztetés és egyéb gondozási műveletek közben. A sorok egy részét én találtam ki, a többit a szüleim egészítették ki.

„Mély erdőn iguanodon
Mit csinál, azt én nem tudom.
Azt csinálja, hopp-hopp-hopp,
Növényt eszik, ropp-ropp-ropp,
Mély erdőn iguanodon.

Mély erdőn prenokefalé
A hegyről ballag lefelé.
Ő is eszi a növényt,
Nem pedig a többi lényt,
Mély erdőn prenokefalé.

Mély erdőn alloszaurusz,
Úgy látom, van belőle húsz.
Azt kérdezi mind a húsz:
’Merre van a dzsidzsi-hús?’
Mély erdőn alloszaurusz.”

(Állítólag ennél a résznél meg kell csikizni valaki oldalát, de szerintem ez hülyeség.)