Amikor az alábbi sorokat papírra vetették, nyár volt, és éppen Rita vendégszeretetét élveztük. Legalábbis a legelső aforizmánál, mert a júniusi utolsókat meg már Siófokon rögzítették a szüleim az utókor számára. (Való igaz, akkor éppen nem tombolt a nyár, de azért ne vegyétek már el a kedvemet.)

Nincs sok hangulatom arról mesélni, hogy megint taknyos vagyok, és a szüleim megint nem tudják megoldani, mi legyen velem. Anyu gőzerővel dolgozik a „valami hiányzik az életemből”-probléma megoldásán, már ki is találta, hogy Galyatetőre fogunk menni, csak előbb gyógyuljak meg, legyen szép idő (és kapja meg a cafeteriában az üdülési hozzájárulást). Szóval legvalószínűbb az április. Már ki is találtuk, hogy a Mátrabérc hétvégéjére időzítjük majd; pancsolunk egyet a medencében, aztán jámbor képpel kiülünk egy fa alá, és üdvözöljük az áthaladó régen látottakat. Ha megkérdezik, mit keresek ott, hanyagul azt válaszolom, hogy bevártam az Anyut, mert ő csak a Hanákon indult.

Na, de addig is jöjjenek a tavaly nyári beszólások.

JÚNIUS (amikor 3 éves voltam és 1 hónapos)

június 2.

Vízicsúszdázás után pár perccel, elgondolkodva:
– Ez alapvetően nem volt jó.

– Ez a rágóka túl nagy! Szerintem arra csinálták, hogy szülők rágják.

– A pelenkázót kinőttem, mert túl nagy hozzá a fenekem.

június 3.

– És a kosárkötő lánya hozzáment a királyfihoz, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.
(Gondolkodik)
– De a királyfikhoz mindig királylányok szoktak… Odamenni!

június 4.

Ismerős gyerekkel találkozunk az utcán.
Eltávolodva:
– Jé, most nem agresszívkodott…

június 8.

Gyurmagilisztát mutat:
– Ezt úgynevezett kézimunkával csináltam.

– A talpalávaló, az a papucs.

június 9.

– Panni, gyere, válasszál bögrét a tejhez!
– Édes vagy, de nem kellett volna szólni.

– Az ám, de hol van a kisegér?

– A nyuszi stalpaperix-oltást kap. Nem lennél fogalmas a nyuszinak beadni a stalpaperix-oltást?

– Apu, szerinted a krokodil a dinoszaurusz rokona, vagy sem?

június 10.

– Ezt a jegyecskét egyszer beleejtettem az árokba, és azért lett ilyen szépetlen.

– Anyu édes, én már úgy teleettem magamat…

június 11.

(Nyüszögés reggel a szobából.)
Apu: – Ott egy kiscica nyávog?
Dzsidzsi: – Nem! Csak baj van!
Apu: – Mi a baj?
Dzsidzsi: – Nem mondom el!
Apu: – Miért nem?
Dzsidzsi: – Mert a szüleimnek nem mondom el, mert nagy baj. Csak magamnak ordítok!

június 15.

– Apu, kapcsold ki a tévét. Nem akarom tovább nézni az agresszív, buta reklámokat!

Vacsoránál:
– Te vetted?
– ?
– Ilyen vásárolt ízű a tarhonya.

június 16.

Medencében:
– Én meg fázom! Rezgek.

– Nagyon rosszul aludtam, mert pisilni kellett.
– És aztán pisiltél?
– Nem. Betartottam.
(= visszatartottam)

június 17.

– Hol is van az a mesekönyv, amiben a kiskacsát úgy hívják, hogy Sülysápi?
(= Hápi-sápi)

– Azért a villamoson szeretek legjobban utazni, mert sárga, és a sárga, az lányszín.

– Nyaralásra a kisegeret vigyük! Meg az Aput.

június 23.

– Amikor csak Anyunak való filmek voltak a tévében, akkor sokkal jobb volt.
– És milyen az Anyunak való film?
– Amelyikben kedveskednek.

– Olyan jó kislány voltam az Apu iskolájában! Csak egyszer ordítoztam. De az nem baj.

(Apu fotóját nézegeti a BKV-bérleten.)
– Apu, ez melyik apukorodban készült?
– Fiatalabb koromban, de akkor még nem voltam apu.
– De most már apu vagy.
– Igen, és örülök is neki.
– Miért örülsz?
– Mert van egy ilyen kedves, okos és szép kislányom.
– Meg biztos azért is, mert szoktam vakargatni a hátadat!

június 27.

Frissen vásárolt biciklis ülés kipróbálása után Apu némi nehézséggel szerencsésen leszáll a bicikliről. Dzsidzsi megjegyzése:
– Na, utóbb még felborulsz velem.

A videóit néztük, amíg aludt, és egyszer bekapcsolva maradt a hangszóró.
– Amikor aludtam, hallottam valami Dzsidzsihangot, és gondoltam, hogy „na, ezek Dzsidzsihangot hallgatnak”.

június 29.

Szórófejes locsolót lát a parkban.
– És ott egy eszetlen fújó!

– Nézzétek, ott egy döglött antenna!
(= angolna)