február 1.

– Anyu, megtalálod a játék hajszárítómat?
– Angyalom, fogalmam sincs, hol van.
(Kérlelő hangsúllyal:)
– De olyan ügyes kis anyu vagy…

február 2.

– És még a másik oldalára is rajzoljunk valamit!
– Jó. Mit rajzoljunk?
– Valami egyébet.

Apu:
– Panni, hányszor mondjam, hogy ne tedd a tányért arra a székre, le fog esni!
Panni magát kihúzva, a sértett igazságérzet hangján:
– De azért, mert látod, hogy csúszós, azért még nem fog leesni!

február 3.

(énekelget)
„Lassan álldogál a Mikulás az utcán,
Halkan hullik a hó,
Megy a fényes télben a Mikulás…”

– Nagyon örülnénk neki, ha bilibe pisilnél.
– De most azt vécébe fogom tenni.

Fürdőkádban ülve fülel a CD-re.
– Kik énekelnek a távolban? Ismerős gyerekek, vagy régi gyerekek?

Kiságyban fekve:
– Esik az eső… Vihar, menj innen! (Kiabál) Vihar, menj innen! Sírás lesz, vihar!
„És kavicsokkal megdobáltam a vihart” – kommentálja később.

Majdnem alszom, Dzsidzsi:
– Kicsit szomjas vagyok…
Nem reagálok, elismétli 3-4-szer, egyre hangosabban. Végül morogva kibújok a jó melegből, és adom a vizet. Épp csak belenyal.
– Na, hallod, erre ment ki a nagy nyavalygás?!
– Hát mondtam, hogy kicsit vagyok szomjas…

február 4.

A legókerekeket összeépíti egy érdekes alakzattá.
– Ez egy műveleti valami.

"A nyuszi a 'Pata-Putu Pisilnikell' nevet kapta."

február 5.

– Van szentszállító vagonom.
– Nem szénszállító?
– Nem. Szentszállító vagon.

február 6.

"Én is kitaláltam valami verset.
'Világít a fénylő lámpás?
Nem világít a fénylő lámpás!
Dehogyis, dehogyis, dehogyis!' – Így szól a vers."

Tolja a háromkerekű biciklit.
– De hát már tudsz biciklizni!
– Igen, csak nem kapcsoltam be az előzménylámpámat.

Sapkafelvétel, vészsírás.
– Fölment a fülem!!! – Magyarázatként, higgadtabban: – A fülem igazából alul van.

– Nem lett csigás a kezed?
– Nem, mert a csiga ügyesen megvárta, amíg kidobom az utcára. Nem dugta ki a fejét, mert be volt tömve sárral.

"És a következő pillanatban furcsa Dzsidzsi jelent meg. 'Fázik a lábam!' – mondta."

„Áztam-fáztam hold sugarában,
Csillagporból készül az ágyam”
(Miután egyben elolvastuk neki a Beney Zsuzsa-verseskönyvet, verseket ír a padlón üldögélve)
„Fényes gyémánt hold sugarában
Ágyat készített kis tündérem”

Ebéd utáni alvásnál:
– Takarj be, menj innen.

február 7.

(Lovardásat játszik)
– Fölmásztam a lovamra, és… Ez ám az élet!

február 10.

– Megállapítottam, hogy nem finom a víz.

– És felkaptam Begyoly doktort, és peckesen lefektettem az ágyra.

február 11.

Varrok, mellettem ül, és a varrókellékekkel játszik.
– Egyetemre járnak a cérnák… Ez a zacskó lesz az egyetem.

– Felvettem kalapomat, mert szerettem volna katona vagy másvalaki lenni.

– Arra jöttem rá, hogy engem mindenki szeret.

február 12.

Hallja, hogy „Kelenföldi Pályaudvar”.
– Anyu, van olyan, hogy Kelenföld?
– Igen.
– Akkor biztos ott lakik Kelemen!

„Megálltunk szomjazni”

Valamit nem akarunk neki odaadni, magyarázzuk, hogy miért.
– Apu, ne beszéljél, csak add ide!

február 14. (2 éves és 9 hónapos)

„Kiléptünk a kapun, és egy fenyőtoboz csillant meg a szemem előtt”

„Úgy szomjas vagyok, mint a sakál”

február 15.

„Megéreztem a kiságyban, hogy jön a pisi, és szóltam, hogy szeretnék szobatiszta lenni”

február 21.

– Réges-régen egy téli országban, ahol mindig esik a hó, egy kígyó megbántott egy babát. Aztán egy lovacska megmentette a babát, és sütit adott neki. Aztán a kígyót elvitték, és azt mondták neki, hogy ’Szégyelld magad! Nem szabad a babát bántani!’ Azért kellett vele hangosan kiabálni, hogy jól megijedjen. Aztán a kígyó belekerült minden mesekönyvbe. Látod, baba, nem történt semmi baj! Végül a kígyó megjavult, de azt mondták neki, hogy ’szégyelld magad!’, és már nem volt bántós. Sütidarabokat vágtak neki, hogy azokat egye. Kitették neki a lépcsőre, hogy azokat egye. A lovacska is kapott sütit és krumplit a babától. Boldogan éltek… eddig. Itt a mese vége!

„A kisujjamat ráteszem a többire, és úgy mocorgatom”

február 22.

Panni átrohan a nappalin.
– Csak a székem, csak a székem…
Mert leveszem a szalagot…
De nem tépem szét!

február 24.

Pancsol a fürdőkádban, nem szeretne kiszállni. Végül kivesszük, ordítozik. Ezt ordítja:
– Nagyon koszos vagyok!!! Baktériumos vagyok!

február 26.

– Anyu, egy bohócos éneket írtam!
– Igen? És hogy hangzik?
– „Bohóc, bohóc, bohóc, bohóc…” Ez egy nagyon rövid kis ének.

Egy elefánt alakú csúszdát nézünk a neten egy fényképen.
– Menjünk el oda!
– Jó, de nem tudom, hol van.
– Hát itt van a fák között!

február 27.

– Írtam megint egy éneket! Egy kiskacsáról és egy rozmárról szól.
(Énekli a „Hol csavarogtál, kicsi krokodil” dallamára)
„Kiskacsa, rozmár meg is alakult”