Az ünnepekre beteg lettem. Cumm.
Most először vagyok beteg, mióta búcsút mondtunk egymásnak, az anyatej meg én. Meg is lepődtem, hogy ezúttal nem múlt el egy nap alatt a láz meg a torokfájás. Hm, mennyivel jobb volt az élet a cicivel...
Így aztán nem mehettem pontőrködni az Isaszeg-túrára, és Anyu se tudott elmenni a Mackóra. Ehelyett kamillateát főz nekem, és mesekönyveket olvas napszámban. (Meg Apu is.)
A doktor néni azt mondta, sokat kell porszívózni az orromat, nehogy arcüreggyulladást kapjak (már próbálgatom kifújni is, de még nem igazán hatékony). A gyógyszert szívesen beveszem: finom epres meg narancsos ízű lázcsillapító szirupokat kapok -- ha egy kicsit rosszul érzem magam, én magam szoktam követelni a "Nyújofent", a szüleim rosszallása mellett. Az orrcseppel is megbékéltem, pláne, ha a patkányom is kap. És most már az orrszívástól se ordítok (annyira), bár még mindig megpróbálok alkudozni.
-- Pannikám, leszívjuk az orrodat, szörcsögsz.
-- Éd deb szörcsögök, Abuci, te szörcsögsz!
Végül kiegyeztünk benne, hogy én porszívózhatom ki a saját orromat. Így már mindjárt más. Szívás ez az orrszívás, de még mindig inkább én csinálom, mint hogy más piszkálja az én saját orromat!
(Külödben meg, ha deb tudnátok: deb bagyog dakgyos, deb bagyog dakgyos!!!)
Hozzám szóltak