Yeeeee! Itt volt a nagymamám, és megszerelte a futós babakocsimat. (A nagymamám bármit meg tud szerelni.)

Ha nagy leszek, én is mindenfélét megszerelek majd. Már most is szoktam gyakorolni. De a legjobb szerelnivalókat folyton kiveszik a kezemből (távirányító, mobiltelefon...) Múltkor megkaparintottam a rádió távirányítóját, mialatt Anyu öltöztetett, és beállítottam a rádión egy angol nyelvű adót. Gondoltam, ez tetszeni fog a szüleimnek, mostanában úgyis folyton Fekete Viperát néznek (angolul). De Anyu mégse tűnt túl boldognak, úgyhogy inkább gyorsan elindítottam a CD-t.

Szóval most már akár futhatnánk is a remek babakocsimmal. Csakhogy most épp jó nagy hó van felénk. Bizony, szombat délután kezdett esni -- meg is örökítem a pillanatot, elvégre ez életem első hava. Éppen a szőnyegen játszottunk Anyuval és Brahmsot hallgattunk (pont illett a hóeséshez), Apu pedig netezett. Egyszer csak kinéztünk a teraszajtón, és megláttuk, hogy szállingózik a hó. A szüleim örvendeztek, én csodálkoztam, hogy minek örülnek ennyire. Aztán együtt néztük a teraszajtón át a... nem igazán jöttem rá, hogy micsodát. Mindenesetre hangulatos kis délután volt.

Ma pedig már voltunk is sétálni a babakocsimmal. Igaz, hogy nem sokra emlékszem az egészből. Az öltözékem egy kicsit South Parkosra sikerült, így a kezemmel semmit nem tudtam csinálni, végül meguntam az egészet, és megnéztem, mit vetítenek belülről a szemhéjamra. (Mindenesetre a kocsim jó kényelmes. Remélem, Anyu nem gondolta teljesen komolyan, hogy rohangálni fog velem.)