A legutóbbi bejegyzésem után többen követelték,hogy legyenek mosolygós képek is a portfoliómban. Ezt nem egészen értettem, hiszen lejjebb görgetve tömérdek szimpatikus portré látható rólam. De legyen meg a nép akarata, íme, ezzel a képpel köszönök be ma:

Sajnos, visszatért a kánikula, ami anyuék szerint a naptárra tekintve nem jogos. Sokkal jobban örülnék az évszaknak megfelelő 25 foknak. Minden okos szakkönyv leírja, hogy a kisbabák e fölött egyre rosszabbul érzik magukat, valamint egyre többet alszanak és isznak. Éreztem, hogy az utolsó kettő némi ellentmondást is hordoz, ezért ki is fejlesztettem az alvás közben cicizést. Nagyszerű dolog, ti is próbáljátok ki.

A túlságosan is napsütéses mindennapokat szerencsére mostanában is feldobja valami. Pontosabban valaki. Fölfedeztem ugyanis, hogy a hálószobában lakik egy másik kisbaba! És ráadásul gyönyörű. Nem értem, miért rejtegették eddig előlem.

Ugye, milyen szép? Mindig vigyorognom kell, ha meglátom.

Egyéb furcsa dolgok is vannak ám. A múlt héten először jártam a nagymamáméknál (akit ezúton külön is puszilok, amiért minden akadályt legyőzve levelet írt nekem), és fölfedeztem, hogy a hálószobában ott is lakik egy pontosan ugyanígy kinéző, ugyanilyen gyönyörű kisbaba. Nem sokáig rágódtam ezen a döbbenetes rejtélyen, mert éppen ordítoztam az egybegyűlteknek, majd rajtaütésszerűen elaludtam.

A gyönyörű kisbaba nézegetése mellett a legjobb mulatság a játékaim markolászása és rágása. Ott van az okapi, a DJ-pult, a gyűrkutya, a majom, a részeges holdacska... De nem is sorolom tovább, mert róluk egyszer majd egy külön bejegyzés is fog szólni.

Nos, mára csak ennyit szántam; a hőségben hamar elfárad az ember, itt az ideje egy kis tejecskének. Szopizás közben a titokzatos rejtelmek megfejtésének szentelem a perceket, Poirot és Sherlock Holmes elbújhat mellettem.

Sziasztok!