Nyávogi élete és cselekedetei

  Lükepék és Gethe felhívtak telefonon, hogy van-e kedvem elutazni valahová a hosszú hétvégére. Zsolibéla is jön. „Zsolibéla egy kutyus!” – ordítottam bele a telefonba, ezt szerencsére igennek vették.   Pénteken már olyan izgatott voltam, hogy nem is…

  Néhány héttel ezelőtt úgy döntöttem, nem fogok a télről írni, mert utálom. Nyafogni meg minek, nem? (Legalábbis Anyu szerint, mert az én tapasztalataim azt mutatják, hogy a nyafogás olykor kifejezetten hasznos. Főként, ha Apuról van szó.)   Derűs kis életemnek…

   Nálunk járt a Micsinálsz bácsi. Tudom, hogy Mikulás bácsinak hívják, csak akkor neveztem Micsinálsz bácsinak, amikor még kicsi voltam, két hete.   Több előjel is utalt az érkeztére. A szüleim már vagy két héttel korábban télapós versekkel és énekekkel…

  Talán már említettem, hogy szeretek enni. Amióta az első kanál reszelt alma lecsúszott a torkomon másfél éves koromban (és rájöttem, hogy az mememe), nagy barátsággal viseltetem a táplálkozás iránt.   Ezért döbben meg Anyu, amikor nagyjából egy hónapja egyszer…

  Másfél éves lettem (a múlt héten). Sokat mondogatták nekem ezt a másfél-dolgot, de nem tudtam mire vélni. Aztán úgy döntöttem, bizonyára azt jelenti, hogy van egy csomó dolog, amitől más fél, én meg már nem. Mert már nagy vagyok. (Nagyobb, mint más másfél évesek.)…