Szia!

Ez egy gombamód növekvő kislány naplója, amelyben kalandjairól és egy vidám-különös világra való rácsodálkozásáról mesél neked.

Hozzám szóltak

Az időgépem

július 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

A világ a falon túl

Tiszta a levegő?

Budapest légszennyezettsége

Van itt még valaki?

Már nagyon várom

Az életem filmje

Romy hercegnő

2014.03.11. 09:44 - Jankapanka

Címkék: óvoda alvásproblémák kisbaba táplálkozása jelmezek

 romy13.jpg

Jártunk egy pár orvosnál; végleges eredmény még nincs, de úgy néz ki, a tesómnak van egy génje, ami nem engedi, hogy megnőjön, és azért nem eszik. Ezzel kapcsolatban más problémák is adódhatnak, eddig annyit találtak, hogy a szívecskéjével is van egy kis baj, de szerencsére egyelőre úgy tűnik, nem olyan súlyos. Mindenesetre szoros orvosi felügyelet alatt tartják, rendszeresen jár mindenféle kontrollvizsgálatra.

romy2.jpg

Szóval az evés terén nagy áttörés nem várható, legfeljebb nagyobb korában megérti, hogy ha nem is éhes, azért muszáj ennie. Egyelőre a tukmálásnál tartunk, már van néhány kedvence, de azokból is csak néhány kanállal hajlandó enni. Az anyatejért sosem rajongott, de amióta rájött, hogy kanállal is lehet enni, már csak éjszaka fogadja el a cumisüveget. Az ilyenkor elfogyasztott kevés anyatej az egyetlen folyadék-utánpótlása, ébren egyáltalán nem lehet itatni. Anyu trükközik, próbálkozik, újít, néha elér kisebb eredményeket, amelyeket más területeken visszaesések követnek – szóval elfoglalja magát.

romy1.jpg

Szuszu mindezek ellenére meglepően jó kedélyű kisbaba. Mindenkire mosolyog, tőlem meg Aputól pláne teljesen el van gyönyörödve, fülig szalad a szája, és boldogan „göööö”-zik, ha meglát bennünket. Keresztül-kasul gurul a nappaliban, főként az én cuccomat meg Apu számítógép-kábeleit prédálja, pici ujjaival villámgyorsan lecsap bármire, amit vigyázatlanul előtte hagytak (és ami természetesen sokkal érdekesebb, mint a saját játékai). A múlt héten négykézláb állt, és már próbálgat mászni; egy-két lépést meg is tesz, aztán megunja, oldalt veti magát, és vidáman elgurul másfelé.

romy7.jpg

A fejlődése amellett, hogy meglepően hasonlít az enyémhez – minek köszönhetően Anyu remekül tudja gyermekgondozási tanácsadóként használni a blogom öt évvel ezelőtti bejegyzéseit – annyiban eltér tőle, hogy sokkal tankönyvszerűbb. Talán még emlékeztek, én kihagytam a gurulást, mivel úgy döntöttem, hogy a hason fekvés és így a hátról hasra fordulás is hülyeség. Ezért aztán kúszni sem tanultam meg, hanem ülő helyzetből küzdöttem fel magamat négykézlábra. (Ezzel aztán elhadzsidzsiztem egy pár hétig.) Szuszu szoros felügyelet alatt fejlődik, mindenféle ügyes gyakorlattal segítenek neki, hogy tovább tudjon lépni, ha megakad valahol.

romy3.jpg

Amikor például – hozzám hasonlóan – felfedezte, hogy a hátára gurulva ki tud kerülni a hason fekvés kényelmetlen helyzetéből (amiről persze azt állítják, hogy nagyon fontos a kisbabáknak, pláne neki, akinek edzeni kellett a nyak-, hát- és vállizmait), egy átlátszó fóliából hegesztett, folyadékkal töltött hatalmas bálna-alakot terítettek elé. A folyadékban színes műanyag figurák, halacskák, tengeri csillagok mozgolódtak, ahogy az áramlás lötyögtette őket, ha valaki nyomogatta a fóliát. Kivenni azonban nem lehetett őket, és a bálna túl nagy volt ahhoz, hogy az ember – adott esetben a kisbaba – jó szokása szerint megkaparintva azonnal a hátára forduljon vele. Ha akart valamit a halaktól, kénytelen volt hason maradni. Maradt is, és fanatikus tekintettel piszkálta a fóliát.

romy5.jpg

Az ehhez hasonló kisbaba-csaliknak köszönhetően Szuszu húgom mára egészen megizmosodott, és lassan eléri azt a „kiskutya” kategóriát, amelybe én beleszülettem. (Tudjátok, ha a kutyakölyköt fölemeli az ember, nem lóg jobbra-balra, mint egy macska, hanem előrefelé tartja a lábait és fölfelé a fejét.) A torna mellett úszni is jár, elvileg hetente, ha épp nem szállítok neki haza újabb vérszomjas óvodai baktériumokat. Ne aggódjatok, nem dugják a víz alá, hanem a víz felszínén tartják a hóna alatt fogva, ő meg rugdos a lábacskájával, és újabban már a kezével is tempózik, ha elég érdekes játék úszik előtte. Fél óra alatt úgy elfárad, hogy a szeme is keresztbeáll (de ilyenkor sem lesz éhesebb).

romy6.jpg

Velem az az újság, hogy maradhatok még egy évig az óvodában. (A vezető óvó néni mélységes rémületére.) Szerencsére a szakértői bizottságnak is ugyanaz volt a véleménye, mint a gekkós meg a TSMT-s néniknek. „Ez a kislány nagyon jól fogja érezni magát az iskolában – egy év múlva”, ezt mondták Apunak. A szüleim megkönnyebbültek, mivel egy év alatt, mint a vonatkozó vicc tartja, még a szamár is megdögölhet, illetve a fejem lágya is benőhet (lány vagyok, szóval elvileg egyszer benő, csak a fiúké szokott néha úgy maradni), és most még nem kell megharcolni a harcokat az időben történő készülődés, öltözködés, figyelem tekintetében. Próbálkozunk persze, de legalább még nem élesben, és ha olykor megesik, hogy kilenc helyett csak fél tízre sikerül beérni az óvodába, mert például már megint elfelejtettem, hogy egyszer már pisiltem, és tíz percet ülök a vécén azt állítva, hogy ma még nem jártam ott, legfeljebb a vezető óvó néni mérgelődik ránk, ő meg már úgysem bír mérgesebb lenni, mert nincsen tovább a skála.

íromy12.jpg

Na, hát így állunk (illetve, a húgomat tekintve, mászunk), és bízunk töretlenül. Anyu azzal biztat, hogy a nehezén már túlvagyunk, amikor Szuszu mind a két kezéhez oda volt nőve, és meglátom, most már egyre több dolgot fogunk csinálni együtt. Hát, ideje is, mert én már azt sem tudom, milyen az, amikor dolgokat csinálunk.

Ennek jegyében Anyu varrt nekem ruhát a farsangra, hogy érezzem a törődést. Szerettem volna „összeöltözni” a tesómmal, napokig törtem a fejem a közös jelmezeken, miközben Anyu próbált finoman lebeszélni, mondván, hogy Szuszu, aki még csak forogni tud, feltehetően nem fog utánam lépdelni és a fátylamat hozni, mint koszorúslány. Végül azt találtam ki, hogy Romy hercegnő leszek a „Nyolcvan nap alatt a Föld körül Willy Foggal” rajzfilmből – a szüleim gyerekkorának meséje, ez most a kedvencem –, Szuszu pedig Tiko.

 princess romy.jpg

Anyu végre csak velem foglalkozott, megnéztük együtt az érintett epizódokat, képeket kerestünk. Tudjátok, Romy egy indiai hercegnő, aki cica. Szóval egyszerre kell hercegnőnek, indiainak és cicának lennem, ráadásul a rajzolók nem mindig következetesek, Romy ruhájának néha mintha csak egy vállpántja lenne, de Anyu (részemről némi bőgés és ajtócsapkodás után) meggyőzött, hogy többnyire kettő van, és attól, hogy ő hóviharban is abban mászkál, én még csak vegyek fel alá egy vékony pamut hosszú ujjút, mert Romy hercegnő orra alá nyilván nem rajzolnak taknyot, ha megfázik a mesében.

romy8.jpg

A ruhám a Luca széke mintájára valódi Luca-ruha lett, öt-tíz perces részletekben készült, aszerint, hogy Anyu éppen mennyit tudott lecsípni a napi teendők, fejés, etetés sorából, és Szuszu milyen hosszú ideig érzett erőt magában, hogy egyedül ellegyen a játszószőnyegen. A folyamatos akadékoskodás ellenére végül kinyilatkoztattam, hogy elégedett vagyok az eredménnyel, és amikor a fátylat is felpróbáltam, rég látott csillogó szemmel és kipirult arccal forogtam a tükör előtt. (Anyu szerint ez igazán megért egy kis éjféli szoknyafércelést.)

romy9.jpg

Szuszu jelmeze egyszerű volt, csak összepárosítottuk a régi farkincás rugdalózómat, amit most ő hord, egy fülecskés kapucnis kabáttal, és némi unszolásra Anyu hajlandónak mutatkozott, hogy szemceruzával orrot meg bajuszt fessen neki. Szerencsére a kisbaba-divatipar mindent megtesz, hogy apró háziállatoknak álcázza az alanyokat. Talán, mert azoktól legalább már megszokták, hogy hangosak és időnként lehányják a szőnyeget. (Bár ha egy kisállat arra vetemedne, hogy éjszaka óránként ébresztőt tart, valószínűleg igen hamar azon kapná magát, hogy a teraszon tér nyugovóra. És akkor talán az anyukám sem mászkálna összenőtt szemekkel. De ő arra hivatkozik, hogy a tesóm csak fejlődési lépcsőt tart, mint én, amikor vizsgaidőszakom volt. Jó dolog ez a blog, emeli a szülői toleranciát… Kár, hogy előttem nincs egy másik gyerek, aki szintén hisztis és figyelmetlen volt, de aztán híres nagy nemtudommicsoda lett belőle. Matematikus, vagy államférfi… Államnő.)

romy10.jpg

A tavasz és a reménykedés jegyében igyekszünk hamarosan ismét jelentkezni. Köszönjük szépen mindenkinek, aki gondolt ránk, írt vagy keresett minket; egyben bocsánatot kérünk, amiért nem vagy csak késve válaszoltunk. Terveink szerint ez mostantól másként lesz; mászunk tovább rendületlenül a szebb jövő felé, időnként megállva és oldalt gurulva. Csak úgy vidáman.

romy11.jpg

Kellemes koratavaszt mindenkinek!

                                  Nyávogi

 -------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Üglügüblü!

                                  Szuszu

romy4.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

http://jankapanka.blog.hu/api/trackback/id/tr365852274

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Tündérke21 2014.03.11. 12:46:57

Kedves Nyávogi és Szuszu!

Örülök, hogy hallottam felőletek!
Nektek is nagyon kellemes koratavaszt kívánok!

Detti

Tündérke21 2014.03.11. 12:51:15

A Romy hercegnős jelmez páratlan ötlet, csodás kivitelezés :)

olahtamas- 2014.03.12. 18:53:47

Jópofa jelmezek :)

A kajálásba meg majd belejön az ifjú Szuszu, ha megismeri a KOBÁSZ ízét :)

fűzfavirág 2014.03.14. 10:04:18

Szép voltál, Panni! Nem mintha nem lennél az mindig :) és Szuszu nagyon hasonlít rád.
Remélem, idővel könnyebb lesz a dolgotok, addig sokat drukkolunk nektek.

klebsiella · http://zsofiadel.blog.hu 2014.03.27. 12:45:39

De jó, hogy újra lehet felőletek olvasni! Drukkolok, hogy minden egyre könnyebb legyen. Nálunk is még mindig nehezk a mindennapok.
Üdv: A Bathesdás szobatárs