Még mindig hárman vagyunk, és úgy tűnik, most már így is maradunk. Egyébként semmi különös. Telik a nyár, varrogatunk, gyöngyöt fűzünk, jövünk-megyünk. Sokat járok Apuval múzeumba, meg Planetáriumba, meg az állatkertbe. Meg kirándulni is. Anyuval meg a Margitszigeten voltunk nosztalgiázni, és megkerestük a vízesést, amiben a Normafa rejtőzik. Sokat vagyunk Mamáéknál a kertben, mert olyan, mint Anyu gyerekkorában. (És mint Mama gyerekkorában.) Véglegesen búcsút mondtam a babakoromnak: kitettük a kiságyamat, kaptam helyette egy rendes gyerekágyat. Esténként természetfilmeket nézünk. Nem tudunk írni a fórumokra, mióta kötelezővé tették az indapasst. Ha rossz a kedvünk, elolvassuk az Annáról meg Veronkáról szóló bejegyzéseket a blogjukon. Figyelemmel kísérem életem második olimpiáját. Pancsolok a kismedencében a teraszon, üldögélünk az átforrósodott betonon vihar előtt. Rengeteg könyvet olvasunk. Keresgéljük a picike örömöket. Most például azt, hogy elkészült a kalocsai ruhám.