Szia!

Ez egy gombamód növekvő kislány naplója, amelyben kalandjairól és egy vidám-különös világra való rácsodálkozásáról mesél neked.

Hozzám szóltak

  • olahtamas-: Jó volt olvasni felőletek! Izgalmas lehet ez a KOLBÁSZ, hogy tanulni lehet belőle :) (2020.05.01. 20:23) Hómofisz
  • fűzfavirág: Nagyon várom a nyári beszámolót, és küldtem mailt! (2019.09.13. 23:13) A mesélő nyuszi
  • fűzfavirág: Boldog karácsonyt, küldtem mailt :) (2018.12.21. 20:13) Az igazi Mikulás
  • fűzfavirág: Gyönyörűek a koszorúk! Boldog karácsonyt az egész családnak :) (2018.12.18. 19:53) Az igazi Mikulás
  • olahtamas-: Tényleg gombamód növekedés esetének fennforgása van :) Ez a felvételizés már teljesen ... (2018.12.17. 10:44) Az igazi Mikulás
  • olahtamas-: Csak jó lehet, egy olyan nyaralás, amiben van grillkolbász is :) (2018.08.31. 11:12) Az évszázad nyaralása
  • Tündérke21: Nagyon tetszett a beszámoló, nem csodálom, hogy ez volt az évszázad nyaralása! ♥♥♥ (2018.08.30. 20:51) Az évszázad nyaralása
  • olahtamas-: BUÉK ! Jó hosszú volt a csendkirály :) (2018.07.09. 07:05) Tíz, tíz, tiszta víz
  • Utolsó 20

Az időgépem

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

A világ a falon túl

Tiszta a levegő?

Budapest légszennyezettsége

Van itt még valaki?

Már nagyon várom

Ebből mazsolázhatsz

Az életem filmje

Tényleg volt Húsvét

2012.04.18. 07:23 - Jankapanka

Címkék: húsvét evés

Bocsánat, hogy nem írok, de nem történik semmi érdekes. Ja, de igen, sikerült két és fél napot óvodába mennem a legújabb torokgyulladás előtt. Mindenki tök csodálkozott.

 

Anyukám nem is érti, mi a nyavalyáért szoptatott 20 hónapig egy krokodilt, ha ilyen az immunrendszerem.

 

De azért a nagy zöldgomb-párti tüntetések jól estek ám. És Nektek is Boldog Húsvétot, így utólag.

 

Szóval járt a Nyuszi idén is, hozott pár könyvet, meg dinoszauruszokat, ízlésem változatlan. Csak most már magamnak olvasom a nevüket a könyvekből, van direkt olyanom, amiben nyomtatott nagybetűvel van írva, de azért nagyjából boldogulok a kisbetűkkel is. Írni még csak nagybetűket írok, de azt annál lelkesebben, Anyu meg a szemét törölgeti az „ANYU SERTLEK”-től, bár rá nem lehet adni, mert ő a „KÉREK VISRIT”-től is pityergett.

 

Én vagyok a világon az első kislány, aki nem eszi meg a csokinyuszit. Pedig tavaly nagyon rá voltam izgulva, igaz, hogy akkor csak egyet kaptam, mert a szüleim úgy gondolták, ne szokjam meg, hogy az ünnep a csokizabálásról szól. Azt az egyet meg is ettem, három részletben, de azóta is emlegetem. Igaz, hogy a csokimikulásom még megvan… Idén már jó előre megvette Apu a nyulakat, kettőt is. Mivel épp vele voltam a boltban, örült, hogy milyen ügyesen el sikerült terelnie a figyelmemet, mialatt berakta a kosárba. Erre a pénztáros néni: „jajj, de szép nyuszik, ez a tiéd lesz, ugye?”

 

Szóval idén úgy gondolták, hogy már nagy vagyok, és amúgy sem lehet engem megvédeni a külvilág hatásaitól, meg talán már nem is kell, mert kialakult a világnézetem. Hát ki. Találtam egy csomó apró csokifigurát is a kertben, csibéket, tojásokat, úgy látszik, a Nyuszi megsajnált, és ő is hozott még azon kívül, amit az Apu vett. Ebből az lett, hogy a délelőtt folyamán az összes nyúlnak kilyukasztottam a hasát, mert az egyik tojásban volt valami műanyag izé, és nem bírtam beletörődni, hogy a többiben nincs. Aztán az egyik nyúlnak rituálisan megettem körülbelül a negyedét, és kijelentettem, hogy ez csípi a nyelvemet. (Tudjátok, ezt még Mikuláskor tökéltem be magamnak, a hólyagos betegség miatt. A csoki csíp.) Azóta legfeljebb egy morzsányit vagyok hajlandó bekapni belőle, a szüleim meg itt ülnek egy rakás csokoládé csirkével (amelyek még csak nem is tojnak, és pörköltet sem lehet főzni belőlük, pedig azt valószínűleg megenném).

 

Jövőre talán megpróbálkozunk virsliből készült csikinyúllal.

 

Tojást is festettünk, idő hiányában alkoholos filccel (hol van már a tavalyi hó, illetve Húsvét, amikor volt ilyen festett tojás, olyan festett tojás, tojásfa…). Már lassan 9 hónapja, hogy Anyu visszament dolgozni, de még mindig nem tudtuk megszokni, szerintem most már nem is fogjuk soha. A Paradicsomból való kiűzetés állapotában élünk, és folyton azt emlegetjük, hogy emlékszel, amikor még ezt meg azt csináltuk a gyes alatt.

 

Szóval a szombat-vasárnap nagyon gyorsan lepörgött (pedig Anyu végig hat körül kelt), a tojásfestés meg csak tolódott egyre későbbre, végül már úgy látszott, hogy semmi sem lesz belőle, de azt nem lehetett, mert nagyon készültem rá. Hiszen idén jöttek az első igazi locsolóim! Tudjátok, már a klubos srácok is elég nagyok hozzá, hogy ne ejtsék el a locsolókölnit.

 

Végül Anyu futtában földobott pár tojást főni, előkotort három alkoholos filcet, és leültetett, hogy „na, akkor most van a tojásfestés”. Először értetlenkedtem a filcek láttán (tavalyról egész napos programra emlékeztem), aztán vállat vontam, és nagy figyelemmel nekikezdtem dekorálni. Anyu mellettem ült, és magában mosolyogva halltatta, ahogy dünnyögök: „ez kutya meg cica… napocska, vonat… az emberi fej belülről az aggyal…”

 

Végül nem is tudom, ki vitte el az agyasat, de biztos nem tudta, mit eszik. (A képen zölddel láthatjátok – kívül azok a vonalak a haj a fejen, és belül van az agy.)

 

Hétfő reggel már nagyon izgultam, gyorsan felöltöztem szép ruhába, segítettem az asztalra tenni a süteményeket, aztán ide ültem, oda ültem… Majomkodtam… Néztem az órát, bár még nem ismerem, és kérdezgettem, hogy mennyi idő telt el, mióta utoljára kérdeztem… (Anyu annyira nem bánta, hogy késnek a locsolók, eszeveszetten kapkodott a konyhában.)

 

Végre megérkeztek Lacikáék Judittal meg Marci babával. Az én első igazi locsolóm! Igaz, hogy Lacika verset egyelőre nem akart mondani, letámadta a sütiket meg a legót. Végül aztán feloldódott, és megkaptam a versemet, meg a kölnit a fejemre, roppantul meg voltam illetődve. Igazi vendéglátóként viselkedtem, mutogattam a játékaimat és kínálgattam a süteményeket, átmenetileg még putulkodni is elfelejtettem.

 

(Szerintetek a helyesírás-ellenőrzőnek mi baja azzal a szóval, hogy „putulkodni”? Nem látom, hol írtam el.)

 

Szóval minden a lehető legjobban sikerült, fogytak a sütik, az agymintás és a csokitojások, vidám nyüzsgés töltötte be a nappalit, és egy kicsit olyan volt megint, mint régen. Papa is meglocsolt, Apu is, Tomi babáék is benéztek (bocsánat, a „babá”-hoz hozzászoktam, de visszavonom, már majdnem tud verset mondani!) Végül jó sok tojást elosztogattam, és estére igazán nagyon büdös lett a fejem.

 

A szüleimnek régebben volt némi valláselméleti vitájuk, hogy mikor is van a Feltámadás. Mert hogy „harmadnapra”, de azt a római katolikusok a régi zsidó hagyományon alapulva az előző nap sötétedéstől számolják, mert akkor már másnap van. A sonka meg, ugye, nem tudja, hogy mikor van sötét. Ezért lehet már szombat este hatkor sonkát flammolni, díszterítékkel, mert különben lőttek volna a hagyományos háromnapos rokonlátogatási traktáknak, csak a görög katolikusok bírják fegyelmezetten kivárni a vasárnapot. Na, hát mi most a nagy rohangálásban teljesen elfelejtettük a sonkafőzést (óne díszteríték), úgyhogy olyan fegyelmezett görög katolikusok lettünk, akik még vasárnap is majdnem nem főzték meg a sonkát, de aztán mégis, és még hétfőn is egy másikat, tekintve, hogy egyszülött gyermekük egyhelyben behúzta a vasárnapinak a felét, és a hétfőiből se sokat hagyott.

 

Ebből mindenki azt a következtetést vonta le, hogy végre meggyógyultam, és rendesen eszem. A szüleim elgyönyörödve bökdösték egymást oldalba az asztalnál, miközben én ábrándosan bámultam magam elé, mint aki nem is itt jár, hanem a szokásos varázslatos dinoszaurusz-világában, ahol a húsevők valami különösen finom csemegére bukkantak egy mohos szurdokban… És oda sem figyelve húzgáltam ki a vékonyra vágott szeleteket a finoman a kezem ügyébe tolt sonkástálból. Néhány órára mindenkinek felujjongott a szíve, a felhőtakaró elvékonyodott a fejünk fölött, és egy pillanatra beengedte a napfényt, amely reménykedve simogatta végig egy remélhetőleg rendben óvodába járó óvodás kicsit büdös fejét.

 

Aztán két és fél nap után kijelentettem, hogy fáj a torkom, belázasodtam és ágynak dőltem. Anyu meg Apu űzötten egymásra néztek. Aha, semmi baj. Minden visszazökkent a megszokott kerékvágásba.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jankapanka.blog.hu/api/trackback/id/tr734458184

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása