Emlékezetes nap ez a mai! Indultam életem első saját erőből teljesített futóversenyén. Semmi futókocsi, a rajttól a célig száguldottam (én, Villám McQueen!), teljes 600 métert! A kortársaimat szinte mind lealáztam. Kár, hogy nem volt chipem! (De csak chipset adtak a célban, olyat meg én nem eszem.)

(Meg lufit.)

Egyébként a tegnapelőtti is emlékezetes nap, mert Anyu befejezett egy nagy ügyet, és ennek örömére nem hozott haza munkát a hétvégére. Így most megosztjuk Veletek, miket is mondtam egy fél évvel ezelőtt (amikor még nem volt ilyen sok eszem, mint amennyi most van.) (De azért már akkor is elég sok volt.)

ÁPRILIS

április 1.

– Ez az elektromos fogkefe nyomorult gombbal működik!
(…nyomógomb?...)

április 2.

– Kakaólátó vagyok, hogy szeresselek téged.
(?)

– Ne vedd le azt! Szándékosan tettem rá.

április 3.

– Kakaólátó vagyok, hogy minél jobban téged szeresselek. És a kakaólátó felmászik ide (=csúszda), és itt kakaót lát.

– Fiaim, unokáim, jöjjetek ide, és említsétek meg a holnapot.

április 4.

– Persze a kiskacsa ordít, mint a fába szorult méreg.

április 5.

(Valamit magyaráz az apjának, aki nem figyel oda.)
– Van neked nagy szemed, Apu, azzal lásd!!!

április 10.

– Segítesz kivágni ebből az ódon vaspántos ládából?

április 11.

– Ott egy cápa a polcon. Igaz, harapós állat, de műanyagból van, így nem tud megharapni.

április 12.

(Az apja karját vizsgálgatja.)
– Vedd le a pólódat, szeretném a többi bőrödet is látni! (Később:) – Mi tartja ezeket a szőröket?

(Tüntetést folytat a sajtos rúd megszerzése érdekében. Énekelget:)
– Nagy szakállú Télapó, sajtos rúd barátja…

– Ha megszívod az orromat, kapsz egy darab csokit.
(???)
(Nem szoktuk édességgel motiválni!!!)

– Anyu, dörög az ég. Én azt mondom, ne is menjünk ki.

– Én cica vagyok, és emelgetem a puha, párnás talpacskáimat.

– Odaadod azt a dobozt? Meg szeretném nézni, hogy az mire alkalmas.

április 13.

Valami disznóságot csinál.
– Hogy te hogy nem lettél fiú – sóhajtok.
– Azért, mert az ultrahangon nem egy fiút láttak, hanem egy lányt.

április 14. – egy hónap híján három éves (ha valaki esetleg elvesztette volna a fonalat :)

Nem akar kiszállni a fürdőkádból; kivesszük, ordít.
– Semmi törölés! Szégyelld magad!

április 15.

Indulásra készen:
– Anyu, menjél velünk, és a keresztútnál elválunk!

április 20.

– A Csutkababának születésnapja van. Ez már egy nagy és hatékony nap!

– Csendesen súgtam a füledbe, hogy „pisilni kell”, úgy, hogy Apu tudjon veled beszélgetni.

– Itt van a forrás! Fetyeljél le belőle!

– De mi nem egy mesekönyvben vagyunk.
– Akár lehetünk is, ha írunk egy mesekönyvet, amiben szerepelünk.
– Írjunk!
– Jó. Mi legyen a címe?
– Az, hogy „A kiscicákat megszeledítő Panni”.

(A dinoszauruszos könyvet kommentálja:)
– A dokioszaurusz érzékeny állat.
– Mi az a dokioszaurusz? – kérdezi az apja.
– A dokioszaurusz a brachioszaurusz egyik alfaja.
– És te honnan tudod, hogy van olyan, hogy alfaj?!
– Onnan, hogy olvastad ennek a könyvnek a hátáról.
(Egyszer!)

Búvár zsebkönyvet nézegetve:
– És még milyen csiga van?
– Például van olyan, hogy ujjcsiga.
– De újhagyma is van…

– Hová is raktad a tányéromat?
– Ide.
(Nagy örömmel:)
– Milyen jó, hogy a doboz itt árnyékolja! Hiszen ez praktikus! Ez krónikus.

április 22.

– Azt a cicás könyvet keresem, amiben cicák képei díszítik a könyvet.

április 23.

Tojást festünk; Dzsidzsi hirtelen abbahagyja a pacsmagolást:
– Ez gyakorlatilag készen van.

április 25.

– Ez felnőtteknek való.
– De én már gyakorlatilag felnőtt vagyok…

– Én ugyan üvegből többet nem iszom!

április 26.

(Fürdetésnél:)
– Víz ment a szemembe!
– Miért nem figyeltél?
– Nem tudtam arra figyelni, mert az orrom meg a szemem fenn volt az arcomon.

április 28.

– Egy mazsola volt a számban.
– Mazsolát találtál a szőnyegen, és megetted?!
– Csak azt hittem, hogy az csokipiszok, de eredetileg az mazsola volt.

április 29.

Sírást mímelve óbégat, hogy részvétet keltsen.
– Panni! Csendesebben!!!
– Nem tudok csendesebben ordítani! Mert nem olyan a szám.

április 30.

– Anyu, én színes bőrt szeretnék! Mert a rózsaszín bőr nem tetszik nekem. Például lehetnék kék.

(Játék közben a szőnyegen:)
– A külföldi vadkígyó egy halacskával oltotta a tüzet.

– Anyu, gyere, játsszunk vízilósdit!

– Meg szeretném nézni a hajszárítón a sárga gombot.
– Azt hajmosáskor lehet megnézni.
– De most nincs hajmosás, most megnézés van!

– A kiscica beütötte a lábát, és ráadásul rá is ment egy autó. A beütés és az autórámenés összekeveredett, és az nagyon fáj. Azért volt fekete foltja, mert átszíneződött a lába. És alvás közben az összekeveredett a fáradtsággal és a fájással, és a fekete folt eltűnt a lábáról. Azért tűnt el, mert a víz elmosta, és a fekete folt eltűnt a vécécsatornában.

– Most doromboló macska vagyok. Doromb, doromb!

– Anyu, még egy hagymát kell kiültetnünk!
– Miért?
– Azért, mert elfogy a hagyma, és nekem, ha nagy leszek, nem lesz mit ennem!

– És az olyan színes volt, és láttam a Balatonon, és aztán ott láttam a fedett teraszon azt a színes… Azt a fel… (mérgesen:) Nem tudom befejezni ezt a mondást! (valamivel higgadtabban) És ott láttam a fedett teraszon azt a felfújható gumicsónakot, és azon gondolkodtam, vajon illik-e beleülni.

– Kéne nekem még egy kisegeret venni, mert ezt az egy kisegeret már kihíztam.