– avagy aforizmák és megállapítások Nyávogitól –

Ismét véget ért egy év – most már én is mondhatom azt, hogy „ismét”, mivel ez immár a második év volt, amelyet elejétől a végéig figyelemmel kísérhettem. Sok minden történt a világon elsőként és sokadszorra is, ezek közül most arra szeretnék kitérni, hogy a 2010-es évben kezdték a szüleim felírogatni a mondásaimat, leginkább azért, mert a 2010. évtől fogva vannak nekem olyanok. „Karácsonyra beszélni fog ez a gyerek” – mondta Mama 2009-ben, és így is lett. Azaz már több mint egy éve színesítem a nagyvilágot a hozzászólásaimmal. Nos, manapság úgyis divat, hogy mindenkinek füveskönyve legyen, álljon akkor itt egy hamisítatlan Nyávogi-féle füveskönyv.

2010. március (22 hónapos)

„Jeesett! Nem tudok gyógyítani mindenféle állatokat! Visszaadod nekem!”

március 27.

„Felkapcsoltad a villanyt! Nagyon okos vagy, Anyu!”

március 28.

„Olyan húsot csináljál! Beteszed a sütőbe egyszerre, teszel rá rizsát…”

március 30.

„Megvan a Kisegér. Nem tömtem a hálózsákba, viszont a takaróba tömtem.”

„Te, fiam, mit dolgoztál?” (– az apjának)

„Szeretnék fickándozni.”

április

április 12.

Eltörött egy tányér. Hiába porszívóztuk, maradtak szilánkok. Dzsidzsi persze megtalálta.
– Pannikám, mi van a kezedben?
– Egy nagyon kicsike tányér.

április 14.

Homokozólapátokkal aludt (plüssök helyett). Ébredés után büszkén:
– Aludtam a lapátokkal!
– Nem nyomtak?
– De nyomtak.
– Hol nyomtak?
– Itt a hasamon. Nyomtak kicsikét.

Hintalovat idomít.
– Megtanítom a lovacskámat, hogy jöjjön ide. Odanyúlok a lovacskámhoz… Most nézd meg, lovacskás lett a kezem!

április 16.

„Azon gondolkodom, hogy kinek van még orrcsontja.”

április 17.

„A Mátyás királynak az unokájának a könyvét olvasom éppen.”
(Elvette az apja könyvét, Graves: Vitéz Belizár)

április 19.

„Itt gyönyörű virágok pompáznak a kert végében. Nekem is van olyan, de megrágta valami csiga. Vagy hernyó.”

„Rajzoljál cicát! Ez nem tetszik. Ez mókus.”

május

május 11.

„Aludtam, és eszembe jutott, hogy: ’Futty! Kaki jön!’”

2 ÉVES

május 16.

„Jegenyét teszek a fejedre, hogy a Jóisten ne fájjon.”

május 20.

„Egy szép napon volt egy farkas, és azt mondta…” (mesél a kiságyban)

„Nincsenek itt a simogatóállatok!” (=elalvós plüssök)

május 26.

„Rátetted az ennivalómat a filctollra! Ilyen butaságot!” (mérgelődik)

május 29.

„Ez nem igazán tetszik nekem. Szerintem nem eszem meg.”

„Locsolókannával belenézek a füledbe, aztán macival megmérem a lábadat” (kórházasat játszik)

június

június 1.

„Nem van jókedvem, hogy elmentek” (berzso + Tamásék)

június 3.

Sétáltunk, láttunk egy cicát (csengővel a nyakában), de elszaladt.
„A csengős cicának is nyomban eltűnt a jókedve”

június 4.

„Nézd, mit rajzoltam! Ez egy nagyon pinduri csiga, még nem tud járni, nincsen lába és keze, nem tud mindent tologatni”

június 5.

„Ott van a nagyujjam, és ott vannak a gyerekei a nagyujjamnak” (=a többi lábujja)

június 8.

(Még mindig ez foglalkoztatja)
„Van egy anyukakörmöm, ami nyálas lett, és itt szomorkodnak a gyerekei” (bekapta a nagylábujját)
„Bekenem krémmel, és meggyógyítom… Nagyon örülnek…”

június 17.

anyu: – A vasúttörténeti parkosat is el tudod mondani?
Zsír: – Igen. Vonatokról szól… És hídról szól… Annyi mindenről szól!

június 20.

Nagy rémült ordítás a hálószobából. Dzsidzsi a fejére húzta a plédet, és nem talál ki alóla.
– Dzsidzsikém, mi történt?
– Ejvesztem egy takaróban.

július

július 1.

– Kik vannak a kölykeim között?
– Kik a kölykeid?
– Nem tudom. Csak viccelődöm.

július 2.

– Az elefánt egy nagyon nagy állat, és esetleg megesz.
– De az elefánt nem eszik Pannit!
– De talán néha igen.

július 4.

„Én egy veszedelmes zsír vagyok.”

július 5.

(A kisujját piszkálja az ágyban.)
– Ez a kicsi ujjam mindjárt elromlik. Csavart kell venni, és megjavítani.

július 6.

„A pulyka nem tud csúszdázni, mert nincsen popsija.”

július 11.

„Szeretem a paprikás krumplit, de a krumplipüré nevezetű krumplit nem szeretem.”

Keltegetjük.
– Ki vagy te?
– Nem tudom. (motyogja)

július 16.

„A seregeimnek is adjál vizet!”

július 17.

– Egy kis lábkörmöt találtam.
– Jól van. Dobd ki a szemetesbe.
– Az nem szemét! Az a lábujjra való!

július 23.

Több bilit öntöttem ki egyszerre.
Dzsidzsi: „Kiöntötted a pisit a barátaival együtt.”

augusztus (2 éves és 3 hónapos)

augusztus 16.

Velencei-tó közepén, gumicsónakban:
„Azon tűnődtem, hogy ez mind esővíz?”

augusztus 19.

Hazafelé jövünk az állomásról, mutatja, hogy melyik házban melyik barátja lakik. Mondom neki, hogy Lacikáékhoz most nem tudunk menni, mert nyaralnak.
– És majd azt mondod nekem, hogy „Képzeld, Pannikám! Hazajöttek a Lacikáék, mehetünk hozzájuk.” És akkor én mogorva arcot vágok, de azért nagyon örülök.

augusztus 21.

Egy nagyobb cowboy- és egy kisebb indiánfigurával játszik. A nagynak pisztoly van mind a két kezében. Állítólag az az apuka, és Siófokra utaznak nyaralni.
– Az apukája nem tud bemenni a vízbe.
– Miért? Nem tud úszni?
– Nem tud úszni, mert mutató keze van.

augusztus 24.

Reggeli ébresztéskor első szava:
– Menjünk Siófokra!
– Jó volt Siófokon?
– Jó volt, és azt javasolom, menjünk még oda!

augusztus 30.

„Arra jöttem rá, hogy a pénz is gurul.”

„Apu majd hazajön, és odaadom a szőrét, amit leejtett”

szeptember

szeptember 10.

(Mesekönyvben kígyót nézeget)
„A kígyó rá van tekeredve a fára; hogyha becsukjuk a könyvet, biztosan lejön”

„A karácsonyfán vannak csillagok, lámpák, és persze gömbök”

szeptember 25.

Zsír: – Hol vannak a kismacik?!
anyu: – Elpakoltam őket. Hadd legyenek egy kicsit a kuckóban.
Zsír: – De a kismacik ordítoznak a kuckóban!

szeptember 26.

– Mi van azon a képen?
– Azon a képen, ha jól tudom, egy gomba van.

„Na, kinek van kedve halacskát rajzolni?”

szeptember 27.

– Gondoltam, hogy „Hm, hátizsák is van rajtam, fel is öltöztem, még cipő hiányzik a lábamról”, és ezért levettem onnan azt a cipőt.

szeptember 30.

„Volt egy olyan történet, hogy egyszer az Állatkertben megpiszkáltam a lajhárnak az orrát.”

október

október 1.

„Én is láttam lomha földi békát szanaszét görögni a kőben”
(=2 béka volt a téglában elbújva)

október 2.

– Mit csináltál, amikor fölébredtél?
– Nem sírtam, de aggódtam.

október 3.

„Biliben viszem társaimat”
(=a malacot és a fókát viszi a biliben)

október 6.

Barátnőjével beszélget a kerítésnél. (Julcsi kiscsoportos óvodás.)
Julcsi: – Jó volt, amikor a buszmegállóban találkoztunk. Emlékszel?
Zsír: – Emlékszem. Ott voltak Mamáék is.
Julcsi: – Mi pedig az Auchanba mentünk a busszal.
Zsír: – És mit vettetek az Auchanban?

október 12.

Kunsztol a csúszdán (az apjának)
„Most úgy fogok lecsúszni, hogy az egyik lábam elöl van, a másik hátul… És a végén megütöm magam, de te meggyógyítasz.”

október 15.

(Weöres Sándor-könyv rajzait nézegeti)
– Felborult ez a kocsi!
– Nem borult fel, csak nem jól tudták lerajzolni. Azt akarták lerajzolni, hogy kanyarodik.
– Majd én rajzolok olyan kocsit, ami jó lesz. (Felkel.) Adjál nekem ceruzát, amivel tudok rajzolni ebbe a könyvbe!
– Dzsidzsikém, könyvbe nem rajzolunk! Mit fog szólni Apu?
– Többet nem mondom neki, hogy meséljen ebből… Amiben nincs kocsi, nem borult föl, azt elmesélheti.

október 16.

– Panni, kimegyünk az udvarra?
– Igen! Közben fogom eszegetni a finom, puha és ízletes kalácsot.

(Mesekönyvet eltépte)
– Nem szerettem volna rosszat… Kíváncsi voltam, és figyeltem, hogy lehet-e eltépni…

október 17.

„Odaállítottam a toronyhoz a gesztenyekutyust, mert szeretné csudálni”

október 21.

„Hozom a cicát és a villát. A cicát kedvesen simogatni kell, a villát pedig nem kell simogatni, csak fogni.”

Verset írt Gyula kutyáról. Egy részét nem értjük (halandzsa?)
„Gyula kutya fekszik…
…nyílt nap van,
Megyünk az iskolába.”

október 23.

Viccelődnek az apjával a cicás képeskönyvön.
Panni: – Ez micsoda?
– Gorilla.
– Neeem, cica! Ez micsoda?
– Elefánt.
– Cicaaa! És ez micsoda?
– Hullámos papagáj.
Panni (megbántva): – Nagyon szeretnék egy hullámos pupodájt, ne nevezd annak a cicát!

október 28.

„Kérek szépen pirítós kenyeret! De ne olyan nyavalyás pirítós kenyeret, hanem jóízűt!”
(Fogalmam sincs, mi volt a nyavalyás pirítós kenyér.)

november

november 1.

„Az összeroncsolódott motor ma is ott áll a Lánchídon.”
(Miután fölborult a rózsaszín kismotorjával a konyhában)

november 3.

„Emlékszel, Anyu, hogy egyszer ettem csokit? Szerintem kellene máskor is ennem…”

november 5.

(Evés közben)
– Ízlik neked egyébként a halacska?
– Nem.
– Miért nem?
– Azért, mert budos.
– Hogyhogy büdös?!
– Hát úgy, hogy ettem belőle, és megbudosodott a nyálam.

november 6.

„Apu, most miben mesterkedsz? Netezel, vagy valakinek írsz?”

november 7.

– Nem vagyok buta!
– Nem azt mondtuk, hogy buta vagy, hanem, hogy butaságot csinálsz.
– De én nem vagyok butaságot csinálva!

november 8.

„Gyula kutyát a mérlegre tettem, és mérem. Gyula kutya ordítozik, mert nem szereti a mérést.”

november 9.

„Ejnye, Pöttyös kutyus, nem ér lusta lenni!”
(Nem jött oda hozzá a kutya)

Sütit készítünk, kér a tejből. Iszik, visszaadja a bögrét.
– Ezt most már tedd bele a sütibe, ha gondolod…

november 10.

A Tavaszi szélt énekeljük: ’…Mert azt a bú földig húzza…’
– Az én Apum húzza földig? Vagy egy másik apu?

november 11.

– Mit csinál a maci ezen a képen?
– Összesöpöri a kígyókat.
(Felmos egy moppal)

november 12.

„Pomplexumot építek”

2 ÉS FÉL ÉVES

november 15.

– Szereted a paradicsomot?
– Nem!
– És miért nem?
– Mert olyan íze van, mint a paprikának.
– És a paprikát sem szereted?
– Nem!
– Miért nem?
– Mert olyan íze van, mint a paradicsomnak…
(Egyiket sem kóstolta, mert meg sem hajlandó fogni.)

november 17.

A szőnyegen játszik. Megüti a fülünket:
„Egy mentőautó érkezik a helyszínre”
Nevetünk a megfogalmazáson. Megrovóan ránk néz:
„Azért, hogy elszállítsa a beteget!”
később:
„Egy súlyos beteg van ebben a kórteremben”

november 19.

„Ez itt a Baleseti kórház, és az pedig lesz a… a… a Betegségi kórház!”

november 23.

A kisegerével beszélget, akinek ő az anyja. Nekem kell szinkronizálnom a kisegeret.
– Kisegér, miért maszatos az arcod?
– Mert az anyukám összemaszatolt engem sütőtökkel – jegyzem meg gonoszul.
– Kisegér, inkább cincogjál…

– Mikor gyújtjuk meg a gyertyákat az adventi koszorún?
– Majd vasárnap.
– És utána elfújjuk, és megesszük?

november 24.

– De szépet építettél! Egy torony!
– Az tempjom.
– És a másik is?
– Az pjébánia.

november 28.

„Megöjejsz, megöjejsz, bajatoni nyár,
Aktív ez a kutya, mégis belefér”

„Szajmában fekszik üdvözítőtök, dobszejda,
A legények regimentje igen cicka”

„Szita, szita, Pál
Hozta haza már”

november 29.

„Elmentünk Szolnok megyébe, és ott a baba leesett az ágyról”

„Debrecenben énekelnek,
Pulykakakas érte mennek”

Saját szerepét kommentálja az iskolás játékban:
– A szülő elkísérte a gyerekét az iskolába, és azután elment dolgozni.
– És mi a munkája a szülőnek? – kérdezem.
– Az a munkája, hogy pénzt keressen magának…

december

december 1.

Még mindig arról beszél, hogy volt korcsolyája, és mi elvettük (egyszer álmodott ilyet, és azóta meg van győződve róla).
– De Pannikám, csak álmodtad!
– Nem álmodtam, tényleg volt!
– És hol korcsolyáztál vele?
– A te ágyadon.
– Ágyon nem lehet korcsolyázni.
– De én kipróbáltam, és sikerült…

„A husi, az egy nagyon finom étel, amit nagyon szeretek”

december 3.

Lefekvéskor nincs meg a kismalac párnája. Megbeszéljük, hogy majd holnap megkeressük. Csendes aknamunka folyik a kiságyban:
– Hm, vinyít a kismalacom. De hiába vinyít, hiába ordít, hiába nyinyil…
(Végül megkerestük a nyomorult párnát)

december 10.

„Éhes vagyok, éhes; éhesnek szegődtem” (=béres vagyok, béres)

– Mit énekeljünk?
– A nadrágosat!
– ???
– Mííínek néked az a nadrág… Ingyom-bingyom táliber…

„Ha még egyszer itatom,
Rece-fice, bum-bum-bum”

december 18.

Beteszem a kiságyba.
„Menj ki, és takarjál be jól érthetően!”

december 20.

– Mit szeretnél inni?
– Vizet! Olyat, ami kancsóból származik.

december 21.

Zsír: – A méhecske mit dolgozik?
anyu: – Mézet gyűjt.
Zsír: – Csakugyan?!

„Miért mondja azt az ember a kisgyerekének, például nekem, hogy ’na, fiam, sütheted’?”

december 23.

– Nézd, Apu visszaépíti neked a tornyot, ami feldőlt.
– És én pedig szemrehányóan nézem.

Reggel tapogatja a fejét.
„Nem tudok játszani ilyen hattyú alakú fejjel… És nincsen fülem… Csinálj nekem, kérlek, copfot!”

december 26.

Új játékait keresgéli.
– Anyu, nem láttad véletlenül a két cicát? Azokat a kis apró jószágokat…

„A borz és a sündisznó hasonlít egymásra, de a borznak nincsenek tüskéi”

„Sötétben nem látok. Én csak a fényt látom.”

„Azért van lábam, mert azzal tudok állni, és a lábizmaimmal tudok izmozni. A lábizmaimmal tudom hajtani magam.”

december 27.

(Tropicarium után)
„A jája egy japos ájjat. A jája jagacsos, és megsimogattam, és egy kis jagacs jájagadt a kezemre, és le kellett mosnom a jájának a tavacskájában.”

december 28.

„Menjünk el valahová! Ma még egyetlen lapos állatot sem láttam!”

december 29.

„A kismackó hároméves korában született, jövő nyáron.”

december 31.

„Hozom a copfos babát és ezt a nemhajú babát” (=kopasz)

Pár napja elkezdett félrevonulva játszani, pl. a szobájában.
– Panni, nem jössz ki a nappaliba? Mesélek neked!
– De utána visszamehetek az otthonomba?

Minden kedves olvasónak boldog új évet kívánunk!