Szia!

Ez egy gombamód növekvő kislány naplója, amelyben kalandjairól és egy vidám-különös világra való rácsodálkozásáról mesél neked.

Hozzám szóltak

  • olahtamas-: Jó volt olvasni felőletek! Izgalmas lehet ez a KOLBÁSZ, hogy tanulni lehet belőle :) (2020.05.01. 20:23) Hómofisz
  • fűzfavirág: Nagyon várom a nyári beszámolót, és küldtem mailt! (2019.09.13. 23:13) A mesélő nyuszi
  • fűzfavirág: Boldog karácsonyt, küldtem mailt :) (2018.12.21. 20:13) Az igazi Mikulás
  • fűzfavirág: Gyönyörűek a koszorúk! Boldog karácsonyt az egész családnak :) (2018.12.18. 19:53) Az igazi Mikulás
  • olahtamas-: Tényleg gombamód növekedés esetének fennforgása van :) Ez a felvételizés már teljesen ... (2018.12.17. 10:44) Az igazi Mikulás
  • olahtamas-: Csak jó lehet, egy olyan nyaralás, amiben van grillkolbász is :) (2018.08.31. 11:12) Az évszázad nyaralása
  • Tündérke21: Nagyon tetszett a beszámoló, nem csodálom, hogy ez volt az évszázad nyaralása! ♥♥♥ (2018.08.30. 20:51) Az évszázad nyaralása
  • olahtamas-: BUÉK ! Jó hosszú volt a csendkirály :) (2018.07.09. 07:05) Tíz, tíz, tiszta víz
  • Utolsó 20

Az időgépem

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

A világ a falon túl

Tiszta a levegő?

Budapest légszennyezettsége

Van itt még valaki?

Már nagyon várom

Ebből mazsolázhatsz

Az életem filmje

N. Málna, csúszdaszakértő

2010.03.29. 17:38 - Jankapanka

Címkék: séta kirándulás fejlődés mászás homokozó hadzsidzsi

 

Életem első másfél évében a horizontális helyváltoztatás foglalkoztatott. Először azért sivalkodtam, hogy vigyenek, később a lábammal löködve, a fenékizmaimmal kapaszkodva izgágultam keresztül magam a játszószőnyegen (természetesen a megfelelő ordítozás kíséretében). Aztán megtanultam mászni, nemsokára járni is, és ez lekötött egy darabig. De egy és egynegyed éves koromra simán hazabandukoltam a nagyállomásról (ha kivárták), így a vízszintes haladás egy idő után már nem tűnt olyan szívdobogtatóan izgalmasnak, csupán egy hasznos képességnek.

 

Így aztán mire beköszöntött az ősz, a vertikális izgágulásra irányítottam a figyelmemet. Vándorköszitől kaptam egy szép sámlit, Mazsolát és Tádét festett rá; erre gyakran fölmásztam, és leestem róla. Néha eldugták, de megtaláltam. Egyszer Anyu kölcsönvette, hogy letörölje a könyvespolc tetejét. Amint lelépett róla, én már ott is voltam, fölmásztam rá, és leestem. Anyu visszamászott a sámlira, de ahogy ismét lelépett róla, én már megint ott voltam, és fölmásztam. Két kézzel kapaszkodtam a könyvespolcba, és büszkén álltam a sámlimon. Nem hagytam, hogy levegyenek róla. Anyu elment főzni, néha megkérdezte, hogy levehet-e már, de mindannyiszor „nem” volt a válasz. Hogyne, amikor végre felküzdöttem magam ide! Eltökélten markoltam a polcot, és álltam a sámlimon.

 

Nemsokára a nagyobb kihívások sem okoztak már gondot, fölmásztam a puffra, a székre, a hokedlira, a hintalovacskám hátán egyensúlyoztam. Egy időben az ablakpárkányon szerettem billegni. Aztán ősz derekán rájöttem, hogy létezik egy csodálatos szerkezet, amit direkt nekem találtak ki. Csúszdának hívják.

 

Képzeljétek, föl lehet mászni rá, magasabbra, mint az ablakpárkány vagy a konyhapult, és a túloldalon le lehet csúszni! Nem kell vesződni a leeséssel, csak lecsúszik az ember, és egyből vissza lehet mászni. Hát nem zseniális? A kerék ehhez képest smafu, olyat egy dedós is tud rajzolni. Az első, vékony kesztyűmet Anyu azért kötötte, hogy ne fázzon a kezem a vaslétrán.

 

Sajnos, hamar tél lett, és a vastag ruhákban, bakancsban nehezen mozogtam. Keveset sétáltunk, mert utáltam, hogy fázik az orrom, ráadásul a „délutáni séta” fogalom hónapokra értelmét vesztette, tekintve, hogy sötétben ébredtem föl az ebéd utáni alvásból. De azért a napfényes délelőttöket kihasználtuk egy kis csúszdázásra. Ekkoriban a Patakparti játszótér volt a kedvencem, mert a meredek csúszdába sínadrágban-dzsekiben sem szorultam bele.

 

Amikor nem mehettünk ki, a lakásban próbáltam csúszdát építeni magamnak. Hetekig foglalkoztatott ez a projekt. Többféle megoldást kipróbáltam, de egyik sem vált be igazán. Az tűnt a legígéretesebbnek, hogy a kanapéhoz támasztok egy nagy szivacspárnát, és azon próbálok lecsúszni. Teljesen úgy nézett ki, mint egy jó kis csúszda, ám amikor ráhuppantam, a párna összerogyott. Az emlékezetes lépcsőmászós idők óta nem hadzsidzsiztem ennyit egyszerre!

 

Anyu megsajnált, és sámliból meg egy konyhapult-lapból megpróbált nekem csúszdát építeni. Ezen már le tudtam csúszni, de valakinek tartania kellett. Azért ezzel is elszórakoztam egy esős délutánt. (Megpróbálták megörökíteni, de újabban ha észreveszem, hogy filmeznek, úgy bámulok a kamerába, mint a hetvenes évek dokumentumfilmjeiben a háttérnek használt állami gondozottak. Aztán izgatottan várom, hogy megnézhessem magamat a gépen, és csalódottan veszekszem filmbéli magammal: „mi lesz, csúszdázzál!”)

 

Szerencsére most már itt a tavasz, és enyém a világ! Meg a benne lévő összes csúszdák. Felváltva járunk a Patakparti meg a Varjús játszótérre, attól függ, mennyi időnk van. (Mert egy óránál alább nem adom a kint tartózkodást, plusz oda-és visszagyaloglás számtalan kaviccsal, bottal és kutyussal.) Végre elég a polárdzseki meg a vékony cipő, és én nagyon élvezem, hogy ügyes vagyok!

 

Ha segíteni próbálnak a felmászásnál, dühösen vicsorgok, hogy „Én! Ügyesen!” Néha megcsúszom persze, ilyenkor a közelben ácsorgó anyukák sikkantanak egyet, de csak egy megvető pillantásra méltatom őket, miközben fél lábbal lógok a létráról, és azon ügyködöm, hogy visszakapaszkodjak valahogy. A felmászás háromszor annyi ideig tart, mint a lecsúszás, de senki nem vitathatja el tőlem azt az elégedett vigyort, amikor fönt trónolok a csúszda tetején!

 

Tegnap a fejembe vettem, hogy ellenkező irányból közelítem meg a kérdést, vagyis ott fogok fölmászni, ahol egyébként lecsúszni kellene, és erről semmilyen érvvel nem lehetett lebeszélni. Végül fel is küzdöttem magam nagy hadzsidzsizés kíséretében. Hú, mekkora májer vagyok! Ezentúl csakis így fogok csúszdázni! (Meg máshogy.)

 

Egyébként a mászókák is érdekelnek, a kötélen ügyesen húzódzkodom fölfelé, ha fogja valaki a popsimat, a rúdon függeszkedem, ahogy az óvodásoktól láttam, és próbálom emelgetni a lábamat. De ezek rövid lazítógyakorlatok csupán, mielőtt visszarohannék a csúszdára.

 

És most, hogy pár napig húsz fok körül tartózkodott a hőmérséklet, kiderült, hogy a világ nagyon nagy, és egy csomó csúszda van benne a mieinken kívül! Anyuval elmentünk a Normafához, az Anna-rétre, ahol nagyon klassz játszótér van, sajnos, még nagy volt a sár (később olvadt el a hó, mint nálunk). Így átvonatoztunk a Széchenyi-hegyre, ahol az Erdei játszótér homokos talaja egyáltalán nem volt sáros, és egy csomó gyerek ugrándozott rajta. Az itteni csúszdára egy mászókán lehet fölmászni, ami szerintem a második legnagyobb találmány a világon (a csúszda után).

 

A Margitszigeten meg egyenesen annyi csúszda van, mintha egy kisebb Dzsidzsi-kolónia letelepedésére készültek volna. (Ráadásul berzso is ott volt, szóval komolyan fontolóra vettem azt a letelepedést.) Itt azok a csúszdák a kedvenceim, amelyekhez kis házikó is tartozik. Föl-le rohangálok a létrákon, aztán visszavonulok egy kicsit a házikóba, hogy átgondoljam a stratégiát.

 

Csak akkor leszek Málna, amikor megpróbálnak hazavinni.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jankapanka.blog.hu/api/trackback/id/tr511878427

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

olahtamas- 2010.03.30. 03:02:42

Ha még zsír csúszdázós helyre akartok menni szagérteni, akkor az Óbudai hajógyári szigetet tudom ajánlani:
diary2007.freeblog.hu/files/IMG_1253%20S.JPG

fűzfavirág 2010.03.30. 14:02:51

Én is ugyanezt akartam ajánlani :) nagy szellemek, ha találkoznak. Fantasztikus csúszdák!

katog 2010.03.30. 15:17:07

Abban a kerületben, ahová apát viszi a vonat (meg a többi) a gyerekekhez, vannak nagyon tuti játszóterek, az egyik most épült. Ha egyszer esetleg nem csak az állomásig mész ki apa elé, akkor megnézheted.
Ilyen:
www.google.com/hostednews/epa/slideshow/ALeqM5h2WN61YWs6-khgLkmEU6ZV5zEmow?index=0
Meg ilyen:
www.owl.hu/owl/3gallery/gownpic2009F/2009_41_45Fq2.htm


süti beállítások módosítása