Szia!

Ez egy gombamód növekvő kislány naplója, amelyben kalandjairól és egy vidám-különös világra való rácsodálkozásáról mesél neked.

Hozzám szóltak

  • olahtamas-: Jó volt olvasni felőletek! Izgalmas lehet ez a KOLBÁSZ, hogy tanulni lehet belőle :) (2020.05.01. 20:23) Hómofisz
  • fűzfavirág: Nagyon várom a nyári beszámolót, és küldtem mailt! (2019.09.13. 23:13) A mesélő nyuszi
  • fűzfavirág: Boldog karácsonyt, küldtem mailt :) (2018.12.21. 20:13) Az igazi Mikulás
  • fűzfavirág: Gyönyörűek a koszorúk! Boldog karácsonyt az egész családnak :) (2018.12.18. 19:53) Az igazi Mikulás
  • olahtamas-: Tényleg gombamód növekedés esetének fennforgása van :) Ez a felvételizés már teljesen ... (2018.12.17. 10:44) Az igazi Mikulás
  • olahtamas-: Csak jó lehet, egy olyan nyaralás, amiben van grillkolbász is :) (2018.08.31. 11:12) Az évszázad nyaralása
  • Tündérke21: Nagyon tetszett a beszámoló, nem csodálom, hogy ez volt az évszázad nyaralása! ♥♥♥ (2018.08.30. 20:51) Az évszázad nyaralása
  • olahtamas-: BUÉK ! Jó hosszú volt a csendkirály :) (2018.07.09. 07:05) Tíz, tíz, tiszta víz
  • Utolsó 20

Az időgépem

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

A világ a falon túl

Tiszta a levegő?

Budapest légszennyezettsége

Van itt még valaki?

Már nagyon várom

Ebből mazsolázhatsz

Az életem filmje

Nyávogi finommotoros fejlődik

2009.11.02. 20:41 - Jankapanka

Címkék: könyv fejlődés beszédfejlődés kutyus

 

Sziasztok. Mostanában nem értem rá naplót írni, mert finommotoros mozgásokat fejlesztek. Meg különben is egy csomó tennivalóm van. És alig vagyunk itthon, a szokásos baba-mama klub mellett most már heti egy zeneórám is lett, máskor meg – ha elég korán sikerül fölkelnem – kikísérjük Aput a nyavalyás (szavajac) vaathoz, amivel eeelmegy, tudjátok, hová.

 

A zeneórát egy néni tartja, akit én csak Néninek hívok. Elég sokára tűnt fel, hogy énekel is, mert az első órán lekötötte a figyelmemet a rengeteg érdekes játék, amit nekem hozott. (Vannak még ott többiek is, de szerintem nem nekik hozta, mert akkor ők rohannának rá ordítva, és ők próbálnának meg elszaladni vele.)

 

Szóval van egy gitár nevű játék, egy citera nevű játék; furulya nevű is van, de az nem olyan érdekes, csak amikor szét van szedve. Van még tekerőlant nevű is, de azzal nem engedték, hogy elszaladjak, nem értem, hogy miért.

 

Egyébként ha azt csinálnám, amit mutatnak, akkor mondókáznánk, meg mindenféle éneklős játékokat játszanánk, a néni (akit Néninek hívnak) hoz lepkéket a lepkés énekhez, azokat kellene röptetni, de én mindenkiét összegyűjtöm, és elszaladok vele. Óriási plüssvirágok is vannak, ezekkel kéne bújj-bújj zöldágat játszani (ez túl nagy, elég bénán tudok elszaladni vele). Meg néha száncsengőket rázunk, zsebkendőt mosunk, macit ringatunk (egyszer már ringattam én is az elszaladás előtt). Anyu nem bánja, szerinte a szimpla elszaladás is fejleszti a ritmusérzékemet.

 

Én pedig nagyon jól szórakozom közben, viháncolva várom, hogy mit tudnak még kitalálni az elszaladásaim színesítésére. A Néni nevű néni nagyon igyekszik bevonni engem is a játékba, a múltkor én vezethettem a kígyót a kis-kis kígyós éneknél. Következésképpen az egész bagázs elszaladt a lépcsőfordulóba.

 

Néhány új dalt és mondókát is tanultam a Nénitől, az új kedvencem a „gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet”. Az elején persze szétidegesítettem magam, amíg meg nem sikerült magyarázni Anyunak, hogy mit akarok. Hiába mondtam neki, hogy „gyerekek”, csak mindenféle bárgyú történettel jött az ovisokról, akiket séta közben láttunk. Azt meg hiába rikoltoztam, hogy „sósat”, nem volt képes felfogni (mást meg egyelőre nem jegyeztem meg a mondókából). Végül mentő ötletem támadt, és mondtam neki, hogy „mememe”. Gyerekek! Mememe! Sósat! Na, végre leesett az anyámnak is, bármilyen kis bamba is szegényke. Onnantól kezdve boldogan mondókázott nekem. Most meg már könnyen megy, mert majdnem az egész mondókát tudom egyedül, vígan kántálom hintalovazás közben. (Azt mondják, meglepően nagy részét fel lehet ismerni.)

 

Na, de nem erről akartam mesélni. Hanem a finommotoros fejlődésről. Ez egy csomó mindenhez kell majd, azt mondják, az íráshoz meg minden máshoz, de nem azért érdekel, hanem mert érdekes. Na.

 

Szóval keveset vagyunk otthon délelőtt, de amikor igen (mert például rossz idő van), akkor Anyu igyekszik kitalálni nekem valami újdonságot, hogy ne már megint a hagymákat pucoljam, mialatt ő berakja a msást. Múltkor adott egy doboz zsírkrétát. Hű! Ez már valami. Elég hamar rájöttem, hogy nem mememe, aztán arra is, hogy hogyan lehet használni.

 

Biztosan emlékeztek, hogy a Nyuszi nevű állat hozott nekem egy rajzolótáblát. Ez húsvétkor történt, amikor még elég kis tökmag voltam, de a rajzolótábla azért tetszett. Eleinte a marokra fogott mágnesceruzával karistoltam a táblát. Tetszett, hogy nyomot hagyok magam után. Könyökből mozgattam a kezemet, és nagyjából hasonló ívű, majdnem egyenes vonalakat húztam. Sokat. Ha elég türelmem volt hozzá, akkor szép lassan az egész táblát besatíroztam.

 

Közben azt is láttam, hogy mások máshogy csinálják. Mindenféle alakzatot hagynak a táblán, néha elnevezik kutyának meg cicának, és még olyan is van, hogy egészen hasonlít.

 

Nagyjából itt tartottam a mágnestáblázásban, amikor Anyu a zsírkrétát adta. Szóval egyből leesett a tantusz, hogy ez valami hasonló műfaj, ugyanúgy lehet vele nyomot hagyni, csak nem mágnestáblán, hanem… Mondjuk, papíron? Na, hát ott is, bár a papír tré, az egyik kezemmel fogni kell, hogy ne másszon arrébb, és csak A4-es méretű. Ellenben a hűtőszekrény…

 

Napokon át csak a földön hasaltam, rengeteg papírt telerajzoltam (és még több hűtőszekrényt, falat, terítőt és bútort). Először csak egyforma, könyökből ívelt vonalakkal, aztán a vonalak szép lassan elváltak egymástól, és külön-külön is kunkorodni kezdtek. (Emlékszem, a hokedli lapján sikerült először visszakanyarítani a vonalat a saját kezdetéhez. Most szép, kézzel festett hokedlink van.) A végére a zsírkréták apró darabokra töredeztek, és a darabok külön-külön is összementek, elfogytak. Az én ceruzakezelésemben azonban komoly változás következett be: megtanultam formákat rajzolni.

 

Azóta megismerkedtem az aszfaltkrétával és a grafitceruzával is – valahogyan mindig sikerül megkaparintanom egyet, és az összes papírdarabot telerajzolom a lakásban, beleértve a reklámújságokat és a hivatalos leveleket is –, de a kedvencem továbbra is a mágnestábla. A napokban megvették belőle a másodikat, mert az elsőt sikerült molekuláira szétrajzolnom: a rajzolófelület elkopott, nyál ment a rétegek közé, a ceruza hegye kicsorbult a kövön, a tartózsinór elszakadt és a törlőt tartó sín is letört – vagyis senki se mondhatja, hogy nem áldozok elég időt a finommotoros fejlesztésre.

 

Kedvenc foglalatosságom, főként estefelé (vagy ha leesem az asztalról, és nyűgös vagyok), hogy bekuporodom valaki ölébe, és az orra alá tuszkolom a rajzolótáblát. Főleg kutyákat és cicákat követelek (bár Apu zsiráfot is tud). Néha meg azt szeretem, ha megfogják a kezemet, és együtt rajzolunk. Hopp! A cica feje egy kör. Ilyet én is tudok. Kör, kör, krumpli. Még egy kör. Tudok cicát rajzolni! Ha nem hiszik el, megmutatom, hogy ott a szeme. Néha a cica szeme a fenekén van, de ilyen földhözragadt, figuralista kifogásoktól nem is hagyom magam zavartatni. A cica mindent lát, és kész.

 

A másik kedvencem továbbra is: a mesekönyvek, meg a mesék. Tudom, hogy este, amíg Anyu fürdik, Apu mesél nekem a mesekönyveimből, és már előre készülök. Aztán elalvás előtt Anyu mesél, könyv nélkül, de olyan mesét is, ami a mesekönyvben van; a listavezető a kutyus, aki a maciját keresi. Már kívülről tudom, de csak annál jobb. „És volt a kutyusnak egy…” – „Macija!” Közbevágok, és folytatom a mesét, ha meg izgalmas részhez érünk, például a kutyus pancsol a fürdőkádban (a hajóval), akkor lelkesedem, hogy „én is!”. (Azt mondják, hogy a kutyus nem pancsolja ki a vizet a kőre. Hm. Hát lehet. De a kutyus egy lúzer, aki egy egész könyvön át keresi a maciját.)

 

Kezdem gyanítani egyébként, hogy azok a kis egyforma bigyók a papíron, az a mese. Ha találok ilyet valahol, odaviszem Anyunak, hogy mesélje el. „Az van ráírva, hogy hogyan kell összeszerelni a cipős szekrényt.” Ja, semmi kutyus? Kár… Néha borítékban is jön ilyen, ki is veszem, miután kellőképpen összerajzoltam a borítékot. Anyu szerint nyavalyás vagyok (szavajac). Szerintem meg ő a szavajac, amiért kidobta a nénit meg a bácsit. A néni meg a bácsi a borítékban voltak, ott is hagytam őket az ágyon, hogy majd jön Anyu, és elmeséli (de nem mesélte el, azt mondta, hogy reklám). A továbbiakban a borítékkal foglalkoztam. Mialatt Anyu az uzsonnámat készítette, és én a lába körül sertepertéltem, arra lett figyelmes, hogy méltatlankodva mutogatok a szemetesbe: „Néni! Bácsi!” Először nem értette, aztán észrevette a reklámanyagot, amit az imént dobott ki. Hiába magyarázta, hogy nincs rajta semmi érdekes, és a szemétből nem veszünk ki dolgokat, végül mégis csak sikerült keresztülvinnem az álláspontomat. Hogy lehet egy nénit meg egy bácsit kidobni?! Bűntény!

 

Tényleg, ha már itt tartunk. Kedves Tündérke21 és más könyvbarát olvasóim! Mit szóltok ehhez a játékhoz? (A kedvenc Agatha Christie-regényrészleteteket és -novellátokat kell elküldeni az agathachristie@europakiado.hu címre.) Én a kutyusos mesét akartam beküldeni, ez a legizgalmasabb, amit valaha olvastam, de Anyu szerint azt nem lehet, mert nem ez a néni írta. Hát, akkor majd utánanézek, írt-e olyat, amiben van kutyus.

A bejegyzés trackback címe:

https://jankapanka.blog.hu/api/trackback/id/tr411494110

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fűzfavirág 2009.11.03. 17:16:55

Nagyon szépen köszönöm, Panni/Nyávogi! Elolvastam, jó ötlet. Van bizony kutyusos, sőt a kutyusnak labdája is van: A kutya se látta a címe :-)

Tündérke21 2009.11.12. 21:45:20

Én is elolvastam, tetszik a játék, úgyhogy újraolvasom a kedvenceimet a jó idézetekért :-)


süti beállítások módosítása