Szia!

Ez egy gombamód növekvő kislány naplója, amelyben kalandjairól és egy vidám-különös világra való rácsodálkozásáról mesél neked.

Hozzám szóltak

  • olahtamas-: Jó volt olvasni felőletek! Izgalmas lehet ez a KOLBÁSZ, hogy tanulni lehet belőle :) (2020.05.01. 20:23) Hómofisz
  • fűzfavirág: Nagyon várom a nyári beszámolót, és küldtem mailt! (2019.09.13. 23:13) A mesélő nyuszi
  • fűzfavirág: Boldog karácsonyt, küldtem mailt :) (2018.12.21. 20:13) Az igazi Mikulás
  • fűzfavirág: Gyönyörűek a koszorúk! Boldog karácsonyt az egész családnak :) (2018.12.18. 19:53) Az igazi Mikulás
  • olahtamas-: Tényleg gombamód növekedés esetének fennforgása van :) Ez a felvételizés már teljesen ... (2018.12.17. 10:44) Az igazi Mikulás
  • olahtamas-: Csak jó lehet, egy olyan nyaralás, amiben van grillkolbász is :) (2018.08.31. 11:12) Az évszázad nyaralása
  • Tündérke21: Nagyon tetszett a beszámoló, nem csodálom, hogy ez volt az évszázad nyaralása! ♥♥♥ (2018.08.30. 20:51) Az évszázad nyaralása
  • olahtamas-: BUÉK ! Jó hosszú volt a csendkirály :) (2018.07.09. 07:05) Tíz, tíz, tiszta víz
  • Utolsó 20

Az időgépem

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

A világ a falon túl

Tiszta a levegő?

Budapest légszennyezettsége

Van itt még valaki?

Már nagyon várom

Ebből mazsolázhatsz

Az életem filmje

Nyávogi nyaral -- II. rész

2009.08.24. 18:42 - Jankapanka

Címkék: balaton utazás buli alvás nyár fürdés strand nyaralás kisgyerekkel

Reggel alighogy kinyílt a szemem, azonnal felültem az ágyban. Húha, itt vagyunk a Nyaralás nevű helyen! Ahol vannak halak, meg kavicsok, és fürödni fogunk a Balatonban! Csöndesen szóltam Anyunak, hogy „cici! cici!”, a másik ágyon alvó berzso igazán csak egy kicsit ébredt fel. Anyu felöltöztetett, és kiszaladtam a kertbe, ahol megint rengeteg összegyűjthető és vihető dologgal találkoztam. berzso is odajött, mutattam neki kavicsokat, és mondtam hozzá, hogy „tyam”. Egyelőre senki sem tudja, hogy a „tyam” kavicsot jelent-e, vagy más apró, érdekes dolgokat is. Mindenesetre remekül eltöltöttük az időt berzso meg én, engedtem neki, hogy játsszon a kavicsokkal.

 

Reggeli után lesétáltunk a partra. Most több ember heverészett a fűben, mint tegnap, de azért lehetett rohangálni, és a szemeteim is megvoltak. És azt is megengedték végre, hogy belemenjek a vízbe! Ugye, tudjátok, hogy nagyon szeretek pancsolni.

 

Ezalatt Anyu vásárolt egy hekk nevű állatot. Ez egy olyan halfajta, amelynek nincs feje. Beletette egy zacskóba, gondolván, hogy majd ez lesz az ebédünk. Közben én a hekkhez kapott evőeszközökkel fölástam a strandot.

 

Délután egykor fölmentünk a házba, és Anyu elővette a hekket. Remélte, hogy hagyok neki belőle egy ebédre valót, mert már nagyon csorgott rá a nyála. Én azonban az első néhány falat után rajtaütésszerűen elaludtam. Anyu korgó gyomorral várta, hogy fölébredjek, befejezzem az evést, és neki is jusson valami.

 

Sajnos ezúttal nem aludtam három órát: fölébresztett egy hangos kisrepülő, amely reklámfeliratot húzott maga után. Anyu elhatározta, hogy bármi is áll gép által vontatott transzparensen, ő egy életre bojkottálni fogja. Szerencsére én nem tűntem különösebben törődöttnek, vidoran rávetettem magam a hekkre. Néhány perc, és csak a bőre maradt, Anyu döbbenten figyelte, hogyan tűnik el feneketlen bendőmben a közösnek szánt ebédünk.

 

Délután aztán a strandon kárpótolta magát némi palacsintával. Én pedig az eddigieknél is jobb játékot fedeztem fel, amelybe a többieket is bevontam. Úgy kell játszani, hogy a kisvödrömet és az öntözőkannámat megtöltik vízzel, én pedig kiöntöm. Ha valaki nagyon rokonszenves nekem, akkor annak a papucsára. Vlaszijnak különösen tetszett ez a játék, mindenkit meglocsolt a kannámmal.

 

Felderítés közben ráakadtam egy roppant értékes kék műanyagdarabra. Egy kicsit megrágta egy kutya, és senki nem tudta, mi lehetett valaha, de nekem úgy tűnt, hogy az alakja egy telefonra hasonlít. Hű, ezzel föl tudom hívni Aput! A fülemre szorítottam, és föl-le sétáltam vele a parton, azt ismételgetve, hogy „Szia, apuci, szia, apu, apu”.

 

Este sokáig üldögéltünk a parton, és néztük, ahogyan lemegy a nap a víz fölött.

 

A házban döbbenetes dolog fogadott. Egy nagy műanyag gömböt láttam a padlón, amely magától szaladozott! Útjában vészjóslóan zörgött és furcsa, hirtelen fordulatokat tett. Többször odajött, ahol álltam, és bevallom férfiasan, egy picit berezeltem tőle. Végül Vlaszij megmutatta, hogy Szörcsi van benne! Ahogy szaladozik a gömbben, az ide-oda gurul a földön. Most már nem féltem tőle, hanem kíváncsian követtem.

 

Vlaszij adott egy lavórt az esti fürdéshez. Hurrá, nem kell zuhanyoznom! Nem volt olyan nagy, mint az itthoni pancsolós lavórom, de azért elfértem benne. Anyu vízszintes felületet keresett a fürdetéshez, így kerültem a grillező objektum tetejére.

 

Megint elég sokat hemperegtem éjszaka – szép, szép dolog Anyuval aludni, de a kiságyamat semmi nem pótolja. Reggel nyűgösen ébredtem, kezdett elfogyni az otthonról hozott pihentségi tartalékom. De ez a nyűgösködés csak addig tartott, amíg el nem indultunk a strandra.

 

Útközben betértünk a boltba, hogy reggelit vásároljunk; itt kilométeres sor fogadott (mivel hétvége volt és szép idő). Szerencsére nem kellett kivárnom, amíg sorra kerülünk a pénztárnál, mert a többiek vállalták, hogy kifizetik a reggelimet, így Anyuval szétnéztünk a szomszédos játékboltban.

 

Ez a bolt határozottan jobban tetszett, mint az előző! Jó néhány dolgot mutattam Anyunak, hogy mire volna sürgős szükségem, ezek egy részét meg is vette, mondván, hogy elég nagy részben találkoznak az elképzeléseink. Kaptam egy felfújható csónakot, halakkal meg tengeri csillagokkal az oldalán, meg még műanyag halakat (úgy hívják őket, hogy „tyam”), akik valamilyen okból kis fémérintkezőt tartanak a szájukban, és így egy mágneses horgászbottal ki lehet horgászni őket. És még egy kis zöld vízipisztolyt is, bár már van két másik pisztolyom, de nagyon szerettem volna egy ilyet is. (Jól jön ez még, ha Lükepék és berzso esetleg párbaj útján óhajtanák eldönteni, hogy melyikük Xena, és melyikük Lara Croft.)

 

A strandra érve leültünk sorban a vízparton, és megreggeliztünk. Ha már fogyasztóvédelmi ellenőrnek becéznek, gyorsan összehasonlító vizsgálatokat végeztem, azaz mindenki pogácsáját végigkóstoltam. Közben berzso maga mellé tette a csónakomat, és egy kicsit piszkálta figyelemfelkeltő jelleggel, úgy, hogy azonnal kedvem kerekedett belemászni. Milyen jó kis csónak! (Ha Anyu is ezt tette volna az úti kiságyammal, most valószínűleg abban aludnék; így lehet, hogy a csónakban fogok.)

 

Alig vártam, hogy befejezzék az evést, és a vízben is kipróbálhassam a csónakomat. Egyáltalán nem féltem a hajómban (mitől féljek?), szorgalmasan eveztem a lapátommal, hogy gyorsabban haladjunk (arrafelé, ahol a többiek éppen vízbe fojtani próbálták egymást). Anyu, úgy láttam, egy kicsit aggódott a vízben, legalábbis az egyik kezével mindig a kezemet fogta. Lehet, hogy nem tud rendesen úszni szegény. Mindenesetre nem tettem hirtelen mozdulatokat, nehogy megrémítsem szerencsétlent.

 

A Balaton hol combig, hol féllábszárig ért Anyunak; egy sekélyebb részen ki is szálltam a hajómból, és vadul pancsolni kezdtem. Már elfelejtettem a Velencei-tavon szerzett kellemetlen tapasztalatokat (úgy mint többszörös elcsúszás és a tó kiivása), de azért Anyu erősen fogott a hónom alatt. Annyira tetszett a lubickolás, hogy nem is akartam visszaszállni a csónakba; amikor meg bent voltam, akkor nem akartam kiszállni belőle, szóval nehezen tudtam eldönteni, hol is legyek. Mindenütt jó, de legjobb mindenhol.

 

Kinn a parton ismerős dallamot hallottam a telefonból, és nevetve felkiáltottam: „Apu! Apu!”. Valóban ő volt, jelezte, hogy nagyon sokat késik a vonata, pedig úgy beszéltük meg, hogy még alvás előtt ideér. Gethe és Sancimanó elmentek elé autóval. Anyu indítványozta, hogy mi pedig sétáljunk föl a házig. Ha azt hiszitek, hogy ez túl nagy távolság ilyen pici lábaknak, hát tévedtek.

 

Rita is velünk jött, így legalább volt kivel beszélgetnem, amíg Apura vártunk. Végre megérkezett! Magához ölelt, én meg befúrtam az orrom a hóna alá, és boldogan elaludtam. Most már megvan az apukám is! Anyu bevitt az ágyra, ahol arcra borultam, és moccanás nélkül aludtam három órát. (Közben Apu is szunyókált egyet kinn a teraszon, meg olvasott, és a nagy fenyőfán lakó, érdeklődő mókussal társalgott.)

 

Tevékeny hangulatban ébredtem. Irány a strand! Mindent meg kell mutatnom Apunak, a hidat a halakkal, a kavicsos parkolót, a nagy füves partot meg a sok érdekességet, amit a földön lehet találni! Apu őszintén érdeklődött a dolgaim iránt, és csak egész kevésszer mondta, hogy „fúj”.

 

Pancsoltunk, hekkeztünk, palacsintáztunk, hamar eltelt a délután. Közben fönt a háznál pörkölt rotyogott bográcsban. Este Apu, Lükepék, Gethe, Rita meg Sancimanó teljesítménytúrázni indultak, és csak éjszaka jöttek haza. Apu a kertben aludt egy sátorban (amit reggel én is megnéztem). Nagyon sajnáltam, hogy ez az utolsó esténk itt, a Nyaralásban.

 

Másnap borongós idő volt, nem is tudtunk lemenni a strandra. Elballagtunk a boltba reggeliért, Anyuval tartottuk a sort, míg a többiek vásároltak; én a közértkocsiban ültem, és májkrémekből várat építettem. A reggeli alatt kitört rajtam az elmúlt napok fáradtsága, és horpasztottam egy fél órát Anyu ölében.

 

Azután a ház körül játszottunk: volt, aki a teraszon kártyázott, volt, aki pétanque nevű golyódobálós játékkal foglalkozott hátul, a kertben, és volt, aki kavicsokat és kupakokat gyűjtött.

 

Igazi falkalény vagyok, akkor érzem jól magam, ha minél többen vannak körülöttem. (Meg az Apu.) Igaz, hogy ilyenkor statisztikai alapon mindig akad valaki, aki foglalkozik velem, de ha csak csöndben matatok a földön, és hallgatom a nagyok beszédét, az is érdekes. Tudtam, hogy holnap, otthon nagyon fognak hiányozni a többiek, így igyekeztem jól megjegyezni magamnak mindenkit.

 

Aludtam is egy sort (mármint a rendes alvási időmben), azután lesétáltunk a partra, hogy elbúcsúzzunk a Balatontól. Az alkalom tiszteletére hekket és palacsintát ettünk. Közben a felnőttek azon törték a fejüket, vajon mikor érdemes elindulni haza, hogy ne kelljen sokat rostokolni az autópályán. Én annak drukkoltam, hogy jó sokáig maradjunk, végül ez az álláspont győzött.

 

Este megetettek, rám adták a pizsamámat, és beültettek Lükepékék autójába, ahová időközben átkerült az autós ülésem. Mindenki arra számított, hogy tíz perc múlva már alszom is. Én azonban Érdig kedvesen énekelgettem, Érd után már inkább a szüleim énekelgettek nekem, hogy ha már eddig kibírtam, ne aludjak el hazáig, hanem majd csak a saját ágyamban. Sok érdekes új dalt tanultam, és azt hiszem, Lükepék meg Gethe is.

 

A lakásunkba belépve a szokott örömteli rikkantást hallattam: itthon vagyok! Igaz, itt nincs Balaton, meg halak, meg Szörcsi, de itt a kedves kis fürdőkádam, meg a kacsáim. És nem utolsósorban az ágyam! Az én saját, külön ágyikóm. Milyen jó is volt összekucorodni benne!

 

Másnap, harmadnap nem győztem kialudni magamat. Este tíztől reggel kilencig moccanás nélkül, és aztán még délután is három órát… Hiába, fárasztó dolog a nyaralás. De harmadnap már a kert vége felé mutogatva mondtam Anyunak, hogy ott a Balaton, és benne van berzso. Ez lefordítva annyit tesz, hogy legyen szíves, és szóljon a többieknek, hogy most már ideje lenne, ha törődnének velem egy kicsit, annál is inkább, mivel a kedvükért még gofrit sütni is hajlandó vagyok megtanulni. (Ez így is lett, remek gofrit sütök.)

 

Ha nagy leszek, elköltözöm én is a Nyaralásba, és az összes barátom ott lesz. Meg még Szörcsi, és kutyusok is. Egész nap pancsolni fogunk, és hekket eszünk meg barackot.

 

Ezt kívánom Nektek is, kedves olvasók, a nyár hátralevő napjaira! Mindegy, hol vagytok, otthon vagy a Nyaralás nevű helyen, hívjatok össze sok barátot, és egyetek valami finomat. Mememe!

 

(Vlaszijnak és Eszternek köszönjük a meghívást, Oláhtamásnak pedig a fotókat! És mindenkinek, hogy ott voltak.)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jankapanka.blog.hu/api/trackback/id/tr981335429

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

berzso 2009.08.24. 19:58:14

Jó volt együtt nyaralni! Sok érdekes dolgot tanulok Tőled. :)


süti beállítások módosítása