Szia!

Ez egy gombamód növekvő kislány naplója, amelyben kalandjairól és egy vidám-különös világra való rácsodálkozásáról mesél neked.

Hozzám szóltak

  • olahtamas-: Jó volt olvasni felőletek! Izgalmas lehet ez a KOLBÁSZ, hogy tanulni lehet belőle :) (2020.05.01. 20:23) Hómofisz
  • fűzfavirág: Nagyon várom a nyári beszámolót, és küldtem mailt! (2019.09.13. 23:13) A mesélő nyuszi
  • fűzfavirág: Boldog karácsonyt, küldtem mailt :) (2018.12.21. 20:13) Az igazi Mikulás
  • fűzfavirág: Gyönyörűek a koszorúk! Boldog karácsonyt az egész családnak :) (2018.12.18. 19:53) Az igazi Mikulás
  • olahtamas-: Tényleg gombamód növekedés esetének fennforgása van :) Ez a felvételizés már teljesen ... (2018.12.17. 10:44) Az igazi Mikulás
  • olahtamas-: Csak jó lehet, egy olyan nyaralás, amiben van grillkolbász is :) (2018.08.31. 11:12) Az évszázad nyaralása
  • Tündérke21: Nagyon tetszett a beszámoló, nem csodálom, hogy ez volt az évszázad nyaralása! ♥♥♥ (2018.08.30. 20:51) Az évszázad nyaralása
  • olahtamas-: BUÉK ! Jó hosszú volt a csendkirály :) (2018.07.09. 07:05) Tíz, tíz, tiszta víz
  • Utolsó 20

Az időgépem

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

A világ a falon túl

Tiszta a levegő?

Budapest légszennyezettsége

Van itt még valaki?

Már nagyon várom

Ebből mazsolázhatsz

Az életem filmje

Verbális fejlődésem zsákutcája

2008.10.19. 18:15 - Jankapanka

Címkék: beszédfejlődés

Anyu szerint a nyögés a verbális fejlődésem zsákutcája.

 

Régebben egész szépen iparkodtam, hogy kifejezzem magamat: hangokat gyakoroltam, először azt, hogy „e, e, e, e, ö!”, és szégyenlősen mosolyogtam, ha valaki utánozta a produkciómat. Aztán én kezdtem utánozni a szüleim, főleg Apu butáskodását: kiöltöttük a nyelvünket egymásra, és mély meggyőződéssel azt mondtuk, hogy „eeeeeee”. Azután következett a kurjongatós korszak; kiváltképp reggel, ébredés után voltam elememben, magas hangon rikkantottam, hogy „tyuhajj!” és „jahú!”, vagy valami ilyesmit. Apu néha szinkronizált, hogy „velociraptor!” meg „savanyúkáposzta!”, egyébként nem is azt akartam mondani, de azért lelkesen válaszolgattam neki. De a legkifejezőbb az volt, amikor szitkozódtam. Ha igazán dühbe gurultam, egészen értelmesnek tűnő szótagokat, töredékeket fűztem egymáshoz vészjósló hangon, hogy messziről úgy hangzott, mintha jól beolvasnék valakinek ékes magyar nyelven.

 

Aztán rájöttem, hogy minden ilyen irányú erőfeszítés teljesen fölösleges. Ugyanis roppant idegesítően tudok nyögni. Az idegesítő nyögés pedig univerzális: eddig az a tapasztalatom, hogy bármilyen cél elérésére alkalmas.

 

Reggel, ha felébredek, azonnal idegborzoló hangon nyögni kezdek, míg csak föl nem verem Anyut, aki kissé kómás az óránkénti szopizásomtól. (Na, de ő akart kölköt, szóval így járt.) Tésztába tesz, ez tetszik, mert tudom piszkálni a talpamat, de amikor ott akar hagyni, hogy megmosakodjon, fenyegetően nyögök egy sort, hogy meg ne merje próbálni. A végső fázis az úgynevezett „übülés”, amikor szívet tépő hangon azt ordibálom, hogy „übűűűűűű!!!”

 

Aztán játszunk a szőnyegen, ami abból áll, hogy Anyu újabb és újabb játékokat ad a kezembe, én pedig 2-9 másodpercig piszkálom őket, azután nyögni kezdek, hogy adjanak egy másikat. Végül már mindentől nyögök, ilyenkor Anyu mászkál velem, vagy ad szopit.

 

Nyögésem hangereje és intenzitása a nap előrehaladtával egyre nő, és a Híradó alatt tetőzik.

 

Anyu azzal fenyegetőzik, hogy sose tanulok meg beszélni, ha mindent nyögés útján óhajtok elintézni. Pedig tanítgatnak lelkiismeretesen: egész nap beszélnek hozzám, néha énekelnek is, ez utóbbit nagyon szeretem.

 

Mondhatni, az éneklés a csodafegyverük a nyögésem ellen. Ezzel ugyanis mindig el lehet hallgattatni, de általában csak egyetlen dal erejéig – ha véget ért, és egy másikba kezdenek, észreveszem, és nyögök. Így hát a szüleim vonzódni kezdtek a sokversszakos, hosszú dalokhoz, cicákat számolunk, a rövidebbekhez pedig saját ad hoc versszakokat ötlenek ki.

 

A szüleim kiegészítik egymást, mivel Anyunak nincs hangja, meg hallása se (de roppant lelkes), Apu viszont nem tudja megjegyezni a szövegeket. Ezért Apu saját versszakokat költ, ahogy éppen eszébe jut, például a cicaszámolós dal kétszer annyi ideig tart, és mindenféle sajátos dolgok történnek a kiscicákkal.

 

Ha meg épp nem énekelnek nekem, és nem is beszélnek hozzám, akkor a rádió szól. Én viszont ahelyett, hogy odafigyelnék a beszédhangra, igyekszem túlnyögni az adást. Minél jobban hegyezik a fülüket a szüleim, annál hangosabban nyögök, nehogy már komolyan gondolják, hogy nem rám figyelnek. A gazdasági elemzőműsorokat végigmorgom, mint egy felbőszített pásztorkutya, a belpolitikai összefoglalók alatt a lábamat lóbálva rikoltozom.

 

Van azért olyan műsor, ami engem is érdekel. Múltkor például nyávogtatásról volt szó. Nyávogtatási szakembereket kérdezgettek. A szüleim ugyan azt állítják, hogy az nyelvoktatás volt, de én csak elnézően csóválom a fejemet.

 

A múlt héten meg azt hallottam, hogy a kormány vérbefagyasztást tervez. Kicsit meg is hökkentem, és nagy szemekkel rágtam az öklömet. Apu szerint az bérbefagyasztás, de egyértelmű, hogy megint ő értette rosszul.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jankapanka.blog.hu/api/trackback/id/tr68721813

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vikingblood 2008.10.21. 10:49:01

A nyögés szerintem nem a kommunikáció zsákutcája, erről ősi skót kastélyok kísértetei hosszas megerősítéseket tudnának... nyögni. Az istenek a fejükre estek 1-2. c. filmekben nagyon tetszett a busmanok csettegésekből és kattogásokból álló nyelve, melegen ajánlom.


süti beállítások módosítása