Szia!

Ez egy gombamód növekvő kislány naplója, amelyben kalandjairól és egy vidám-különös világra való rácsodálkozásáról mesél neked.

Hozzám szóltak

  • olahtamas-: Jó volt olvasni felőletek! Izgalmas lehet ez a KOLBÁSZ, hogy tanulni lehet belőle :) (2020.05.01. 20:23) Hómofisz
  • fűzfavirág: Nagyon várom a nyári beszámolót, és küldtem mailt! (2019.09.13. 23:13) A mesélő nyuszi
  • fűzfavirág: Boldog karácsonyt, küldtem mailt :) (2018.12.21. 20:13) Az igazi Mikulás
  • fűzfavirág: Gyönyörűek a koszorúk! Boldog karácsonyt az egész családnak :) (2018.12.18. 19:53) Az igazi Mikulás
  • olahtamas-: Tényleg gombamód növekedés esetének fennforgása van :) Ez a felvételizés már teljesen ... (2018.12.17. 10:44) Az igazi Mikulás
  • olahtamas-: Csak jó lehet, egy olyan nyaralás, amiben van grillkolbász is :) (2018.08.31. 11:12) Az évszázad nyaralása
  • Tündérke21: Nagyon tetszett a beszámoló, nem csodálom, hogy ez volt az évszázad nyaralása! ♥♥♥ (2018.08.30. 20:51) Az évszázad nyaralása
  • olahtamas-: BUÉK ! Jó hosszú volt a csendkirály :) (2018.07.09. 07:05) Tíz, tíz, tiszta víz
  • Utolsó 20

Az időgépem

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

A világ a falon túl

Tiszta a levegő?

Budapest légszennyezettsége

Van itt még valaki?

Már nagyon várom

Ebből mazsolázhatsz

Az életem filmje

Cicivel a Terep100-ra?

2008.09.12. 18:05 - Jankapanka

Címkék: terep100

Ezen a héten is rengeteg dolog történt, alig győzöm leírni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Például volt itt a nagymamám, és játszott velem. Megmutattam neki a hálószobai tükrös gardróbszekrényben lakó másik kisbabát is. És kiderült, hogy neki is van nagymamája! Ezek szerint elég jól felszerelt kisbaba.

És lett két új barátom, Kamilla és Zilla. Kamilla nagyjából olyan idős, mint én, de elég hanyagul teljesíti kisbabai feladatait, például nem szokott ordítozni. Ha leteszik valahová, ott marad, és nagyon kedvesen mosolyog. (Kicsit aggódom, nehogy a szüleim fejébe szöget üssön, hogy végül is én is csinálhatnék így.) Kamilla nővére, Zilla már felnőtt, bölcsibe jár. A barátság legfontosabb előnye rám nézve, hogy Anyu így délután is hajlandó másfél órát sétálni velem, nem csak délelőtt a boltba meg vissza.

Csütörtökön jártunk a gyerekorvosnál is, kiderült, hogy már 6 kiló 20 deka vagyok és 65 centi. Hát persze, hogy Anyunak görcsöt kapott a válla előző nap, amikor Zilláékkal sétáltunk. Próbálkozott a kenguruval is, már nem utálom, de kényelmetlenebbül tudok aludni benne, mint a hordozókendőben.

Oltást is kaptam (a szabadságon lévő doktor nénim helyett egy bácsitól), ráadásul most már megismertem a vizsgálóasztalt, ahol eddig mindig nevetgéltem mit sem sejtve -- most körülnéztem, megrohantak az emlékek, és nagyon szomorúan siránkozni kezdtem. Kicsin múlt, hogy a szüleim föl nem kaptak és ki nem iszkoltak velem a rendelőből. De a következő pillanatban már túl is voltam az oltáson, abbahagytam a sírást, és hálásan kapaszkodtam Apu nyakába, le se lehetett volna fejteni róla. Hazafelé dicsérgettek, hogy milyen bátor vagyok, egy igazi Jeanne d'Arc. (De azért azt a doktor bácsit alkalomadtán megvárom egy sötét sikátorban, és lesz hozzá pár keresetlen szavam.)

Ja, és szerdán lettem 17 hetes, ami azért jelentős dátum, mert most már elvileg akár ehetnék is egyéb ennivalót az anyatejen kívül. De a szüleim úgy gondolják, hogy a WHO ajánlását követve lehetőleg 6 hónapos koromig nem adnak nekem mást, ha csak nem adom tudtukra, hogy kevés nekem a tejecske. Engem egyelőre senki se kérdezett, pedig az a tervem, hogy egyáltalán soha nem fogok mást enni tejecskén kívül, az nekem pont megfelel. (Még mindig több mint 20 dekát gyarapszom tőle hetente, pedig most már akár lassulhatna is a súlynövekedésem.) Persze nem tudom, hogy az érettségire és a nyelvvizsgákra bevihetem-e a cicit, ennek még utána kell nézni.

Apu szerint furán fog kinézni, ha a Terep100-on camelbak helyett cicivel indulok. De végül is leadhatom a depóban. Eh, ez még úgyis a jövő problémája.

 

Ezzel együtt jól meg szoktam nézni az asztalnál, hogy mit esznek. Több-kevesebb sikerrel meg is próbálom fogni, de néha beérem azzal, hogy egyszerűen lerúgom a tányért. Szeretek Anyu ölében ülni ebéd közben, de csak ha Apu velem foglalkozik, és válaszol az éneklő-gurgulázó mondataimra. Sajnos időről időre elkapja rólam a tekintetét, és a tányérjába pislant (pedig szerintem nagyon jól eltalálja a száját úgy is, ha rám figyel). Ilyenkor begurulok, és jól be szoktam olvasni neki. Hát apa az ilyen?!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jankapanka.blog.hu/api/trackback/id/tr5660685

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása